Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

edényféleségeket foglalta magába: mélytányér 210 db, lapostányér 210 db, kicsi tányér 210 db, levesestál 35 db, suites tál 35 db, sótartó 40 db, hamuhullató 40 db, kávéscsésze 210 db, csészealj 210 db. Az edénykészíttetéssel egy időben vásárolt a tizes 210 db borospoharat, 210 db pálinkáspoharat, 210 db evőkanalat, 210 db villát, 210 db kést, 35 db levesmerő kanalat, 35 db kicsi kanalat és 40 db abroszt. A fehér alapszínű, piros széllel díszített porcelán tálakra, tányérokra, csészékre zöld felirat került. Az edények Háromtizes fölirata a XXI. század elején a tizesidentitás létezését, elevenségét tanúsította. A reprezentatív edénykészletet a tizes határozata értelmében 2006-ban nem lehetett kikölcsönözni. Használhatták viszont helyben azok, akik családi vagy társadalmi rendezvényeikre kibérelték a Tizesházat. (31. ábra) TÍZESENKÉNT RENDEZŐDÖTT KENDERÁZTATÓ TÓCSOPORTOK A XXI. század elején egy jenőfalvi idős gazda úgy fogalmazott, hogy a bánkfalviak „kereken laknak", nem úgy, mint a szentgyörgyiek. Ezzel a kijelentéssel az idős férfi arra célzott, hogy Bánkfalván „keverednek", párhuzamosan is fekszenek a tízesek, nem úgy, mint Szentgyörgyön, ahol katonás rendben követik egymást a Fiság mentén. Ebből a települési adottságból következett, hogy a bánkfalvi kenderföldek és kenderáztató tavacskák nem mindig különültek el világosan tízesek szerint. Pontosabban a kendertermesztésre és kenderáztatásra alkalmas helyeken több szomszédos tizes lakóinak is lehettek kenderföldjei és áztató tavai. Ezzel szemben Szentgyörgyön, az egymás után következő tízesek, a „saját" patakszádjaikban csoportosíthatták kenderföldjeiket és még inkább kenderáztató tavaikat. Csíkszentgyörgyön a kendertermesztés az 1970-es évek közepén szűnt meg. Három évtizeddel később, a XXI. század elején a népi emlékezet úgy tartotta számon, hogy a következő helyeken csoportosultak a kenderáztató tavacskák: Háromtizesé a Monyasd pataka szádjában, Jenőfalváé az Alsóbortanórakon és a Felsőbortanórakon kívül a Bor pataka két oldalán, Körösményfalváé két egymás közelében fekvő csoportban az Aj tövén és az Egresaszó tövén. A jenőfalvi tócsoport a Bor pataka völgyében 72 áztató gödörből állt. Egy-egy tónak nevezett gödör körülbelül 6x6 méter alapterületű és 60-70 centiméter mélységű volt. Nyár végén 3 hétig ázott a kender a tavakban, amelyek a vizet kis csatornákon a Bor patakából nyerték. Jenőfalvi hagyomány szerint az aprócska kenderföldeket és a még kisebb kenderáztató gödröket a családok asszonyai hozományként hozták családjuk számára. A XX. század utolsó negyedében, a kollektív idején a használatból kiszorult kenderáztató tavak helyét elegyengették és kaszálóként, legelőként hasznosították. Háromtizes Monyasd pataka szádjában fekvő áztató gödreinek területe azonban parlag maradt. Az egykori gödrök, földhányások helye még a XXI. század elején is kivehető volt a Monyasd pataka és a hajdani út találkozásának szögében. Ezért 2007. április 3-án felmértem

1033 a gazos parlagterületet. A felmérési munka során 67 hajA felmérésben közreműködött Kerekes Ibolya, Áipli Gyula és Gyarmati Sándor. Terepmunkájukat e helyen is köszönöm. 282