Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A tizes tagjai által a bikagazda földjeire hordandó trágyát Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván a kissé félreérthető, de félreérthetősége miatt némi humort is magában hordozó bikatrágya kifejezéssel illeték. A bikatrágya elnevezést a csíkszentgyörgyiek kedvelték és rengeteget használták. A bikatrágya jegyzékek fontos tizesdokumentumok voltak, amelyeken felsorolták a tizesbirtokosokat, teheneik számát és az általuk adományozandó trágya mennyiségét szekérszámban, terűben számolva. A bikatrágyát minden tehéntartó család meghatározott napon vagy napokon vitte szekerével azokra a földparcellákra, amelyeket a bikatartó gazda a trágya helyéül megjelölt. Hangulatát tekintve a bikatrágya hordásának eseménye a ganyéhordó kalákára emlékeztetett. Bár száz év alatt a bikatrágya fizetőeszköz szerepű felhasználásának sokféle változata előfordult, nagy vonalakban megállapítható, hogy a legtöbb tizes, az esztendők többségében egy tehén után, vagy két tehén után egy szekér trágyát várt a bikagazda földjére. A XX. században előfordult, hogy több tizes az ökrök és a lovak után is kivetette tagjaira a bikatrágya kihordásának kötelezettségét. Az sem volt mindegy, hogy mennyi és milyen trágya került a szekérre. Háromtizes már 1843-ban meghatározta, hogy „... minden két tehénre egy jó szekér ganét 4 deszkára 4 ökör után köteleztetik vinni" a tizestag.

1001 A négy deszkát, mint a kívánt mennyiség meghatározó feltételét 1871-ben Jenőfalva tizes határozatában is emlegették: „A nemes birtokosság ígért minden [kitől] a ki a birtokosság erdejébe bébíró egy-egy négy deszkára rakott jó ért ganét."

10 2 A tízesek nem építettek külön bikaistállót. A bika télen és nyári éjszakákon annak a gazdának a portáján tartózkodott, aki a gondozását elvállalta. A tizes jogosultjai, különösen, ha teljesítették a bikával kapcsolatos kötelezettségeiket, teheneiket térítésmentesen vezethették a bika elé. Azok, akiknek a bikához nem volt joguk, a tizes által meghatározott fedeztetési díj kifizetése után bocsáthatták tehenüket a bika közelébe. A XX. század első felében némely tízesek előírták, hogy a trágyabéren kívül a fedeztetendő tehenek után a tizestagok is fizessenek a bikagazdának a fedeztetésért. Például 1947. november 30-án Háromtizes olyan egyezséget kötött 1948-ra a bikatartó gazdával, Fiez Benjáminnal, hogy a bika gondozója a tizestagoktól kap 150 szekér trágyát, a tízestől kap 4 szekér szénát. A fedeztetők pedig tehenenként adnak neki a fedeztetés előtt két kiló gabonát.

1003 Többször előfordult, hogy két szomszédos tizes közösen tartott bikát. KANTARTÁS A bikatartáshoz hasonlóan Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván a kantartás megszervezése is a tízesekre várt. A kantartásról szólva megérdemli figyelmünket a téma néhány nyelvi különlegessége, sajátossága. Több tizesjegyző a XIX-XX. század során a tizeshatározatok 11 TA. H. 7. 12. 2 TA. J. 1.226. 3 TA. H. 9. 50. 276