Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A legtöbb tízesnek voltak a helybeli kovácsok által készített csákányai. Ezeket bizonyára kölcsönvehették a tízestől a tizestagok. Valószínűleg szerephez jutottak az útjavító közmunkák alkalmával is. A tízesek ingóságainak jegyzékeiben sok fúró szerepelt, többek között: halán fúrú, (1872,1888) nagy bokázó fúrú ,(\Ш) kerekfejfúrú (1846, 1863, 1903). Közülük valószínűleg a kerekfej fúrú számított a legbecsesebb, legfontosabb eszköznek. Körösmény tízes 1846-ban már készíttetett egy „kerek fej fúrút".

984 Háromtizes pedig, mivel a régi kerekfej fúrója tönkrement, 1903-ban úgy határozott, hogy „egy alkalmas kerekfejfúrút a birtokosság közös szükségére" be kell szerezni.

98f Csíkszentgyörgyön, miként a Székelyföld nagy részén, a szekérkerék középső részét, a kerékagyat nevezték kerekfejnek. A kerekes mester kifúrta ugyan az új kerékagyat, de a lyukat a szekér fatengelyéhez hozzá kellett idomítani. A kerekfej újra fúrásához, illetve végleges fúrásához használták a gazdák a tízestől kölcsönvett kerekfejfúrút. A nehéz munkát 4-5 férfi végezte kalákában. A kerékagy sikeres kifúrását és tengelyre illesztését legtöbbször vidám iszogatás követte. A TÍZES PÉNZE, PÉNZÜGYEI A tízesek pénzügyi helyzetének változása a XIX. században Ha a XIX. század utolsó harmadának és a XX. század elejének tizesdokumentumaival kezdjük a tízesek életének tanulmányozását, teljesen megszokottá válik számunkra az örökös pénzhiány, a fizetési kötelezettségek hálójában folytatott versenyfutás az eladósodással. Nagy meglepetés ér bennünket, ha ezek után a XIX. század első felének tizesdokumentumait tanulmányozzuk. Az 1840-es évek valamiféle aranykornak tűnhet a XIX. század végéhez képest. Úgy látszik, hogy a XIX. század első felében a tízesek megközelítőleg sem küzdöttek annyit és oly mértékű anyagi gondokkal, mint a XIX. század második felének állami adókkal és adószerű fizetnivalókkal sújtott évtizedeiben. Néhány tízesnek, például Háromtizesnek, Körösmény tízesnek, Martonos tízesnek már az 1840-es évekből is maradtak főerdőbírói számadásai. Ha rátekintünk ezekre a számadásokra, láthatjuk, hogy az 1848 előtti évtizedben még jóval több volt a tízesek bevétele, mint a kiadása. A tízesek tőkepénzekkel rendelkeztek, amelyeket kamat reményében hiteleztek. Bálint Ignác főerdőbírósága idején, 1839, 1840, 1841, 1842, 1843 táján Körösmény tízesnek minden esztendőben volt pénzmaradványa.

986 Ugyanez mondható el Martonos tízesről, ahol 1838 és 1850 között minden esztendőben keletkezett pénzmaradvány.

987 30-40 év múlva ezeknek a tízeseknek hallatlan erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy újra és újra előbukkanó tartozásaikat kiegyenlíthessék. ТА. К. 1.35. TA. H. 3.417. TA. К. 6. 14-30. TA. M. 1.33-35. 268