Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

1885-ben Háromtizes előírta, hogy a tehénpásztor világodatkor kezdje a munkáját és alkonyatkor hajtsa haza az állatokat, pálcával ne üsse a marhákat, a pálca helyett inkább ostort hordjon magánál. Lópásztor A XIX. század második felében még jóval kevesebb lovat használtak szekérhúzásra, szántásra, mint a XX. században. 1896-ban a millenniumi mezőgazdasági összeírás idején Szentgyörgyön 1291 szarvasmarha mellett 151 lovat, Bánkfalván 832 szarvasmarha mellett 94 lovat találtak az összeírok. Szentgyörgyön 137 ökörfogatra és 169 tehénfogatra 56 lófogat, Bánkfalván 88 ökörfogatra és 130 tehénfogatra 32 lófogat jutott.

909 A viszonylag kevés lónak és lófiúnak legtöbbször nem volt értelme külön pásztort fogadni, hanem a tehénpásztort megbízta a tizes a lófélék felügyeletével, legeltetésével is. Jenőfalva tizes 1888. május 13-án önálló lópásztort fogadott, aki munkájáért a lovak tulajdonosaitól pénzbért és vékában mért rozsot kapott.

910 Nyári sertéscsorda, nyári sertéspásztor A nyári sertéscsordákkal kapcsolatos tizeshatározatokat és a sertéspásztor fogadó egyezségeket Háromtizes esetében 1846-tól 1948-ig, tehát több mint száz éven át folyamatosan követhetjük, ezért a téma bemutatását háromtizesi példák alapján végzem el. A XXI. század eleji viszonyokból kiindulva nehéz megítélni a sertéstartás csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi súlyát a korábbi évszázadokban. Egy-egy tizes sertésállományáról nem maradt fenn adat. A millenniumi magyar mezőgazdasági összeírás jóvoltából ismerjük viszont a két falu területén talált XIX. század végi sertések számát. 1896-ban Csíkszentgyörgyön 622, Csíkbánkfalván 398, tehát a két faluban összesen 1020 sertést vettek számba az összeírok.

911 A 622 szentgyörgyi sertés három tizes között oszlott meg. Háromtizesre bizonyára több mint 200 sertés jutott. A tizesbeli sertések nyári tartására 1846-ban már hazajáró sertéscsordát szervezett és a gyalogkatona rendű Gáli János személyében Jobb kéz beadás mellett" sertéspásztort fogadott Háromtizes. Az egyezség szerint a pásztor a „tavalyi bért" kapta, amiből következik, hogy az előző években is volt a tízesnek sertéscsordája és sertéspásztora.

912 A XIX. század közepétől a XX. század közepéig Háromtizes nyári sertéspásztorának bérét a sertéseket birtokló gazdák adták össze a pásztor elé hajtott állataik száma arányában. A pásztor járandóságát három összetevő alkotta: 1. az ejtelben 909 MG. STAT. 1897. 602-605. 910 TA. J. 2. 148. 911 MG. STAT. 1897. 604-605. 912 TA. H. 7. 29. 254