Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Háromtizes az igásmarhák tilalmasbéli legelőjének védelme érdekében 1847. május 24-én 32 tizestag névaláírásával önálló, rövid konstituciót szerkesztett: ,ßszre vévén nemes három tízeseink, hogy iga vonó barmaink páscumjában némely atyánkfiai haszon vehetetlen tinókot, borjúkot s úgy bárányokatis legeltetnek, az okájért hozta ezen constituciót örökös meg maradásul, tudni illik... A szántó földek szélyein kívül sem tinóknak, sem hornyuknak vagy bárányoknak egy pengő forint büntetés terhe alatt páscuálni nem szabad, és aki ezen praevaricatioban meg tanáltatnék ... egy ezüst forintig meg büntetődgyék fő erdő bíránk és vice erdő bíráink által." 82 1864. május 26-án Háromtizes súlyos pénzbüntetést helyezett kilátásba azok számára, akik az igavonó marhák tilalmasbeli „élésíbe" más marhát legeltetnek, ahelyett, hogy „csordapásztor elébe adnák. " 1866. május 21-én Háromtizes gyűlése ismét intézkedni kényszerült a ciherpaskum használatáról. A határozatot nyelvi értékei miatt is érdemes idéznünk: „... a' ciheren lévőpascumot tekintetbe vévén a' nemes tízes, azt csupán az igavonó szarvasmarhák számára kívánnya tartani, lófiúnak és 3 éves szarvasmarhán alól valónak mától fogva ott legelni nem szabad. Egy ló fiútól és tinó binó marhától első megtaláláson 50 krajczár osztrák értékben, másodikon 1 forint büntetés marad. A ' büntetés a 'fő erdő bíránk számadása alatt tízesünk cassájába teendő." Háromtizes gyűlése ajármos marhák tilalmasbeli legelőjének védelme érdekében 1870. június 12-én arra kötelezte a föerdöbírót, hogy viceerdöbíráival együtt menjen ki a tilalmas felé vezető utak vetés kapuihoz, a Zata kapuhoz és a Farkasverem kapuhoz és ott tartóztassák fel a tilalmasba tartó vagy a tilalmasból jövő nem igavonó lógó marhákat. Az elfogott állatok tulajdonosait büntessék meg.

88f 1886. május 30-án Háromtizes gyűlése szankciókat fogalmazott meg azok ellen, akik a tilalmasba nemcsak igásállatokat legeltetnek. Ebben a határozatban olvasható, hogy kivételt képezett Elek Márton tizesbeli lakos, akinek nem lévén igavonó szarvasmarhája, a lovát legeltethette a tilalmasban.

886 Néhány héttel később, 1886. június 29-én Háromtizes gyűlése pénzbüntetést vetett ki 10 tizesbeli lakosra, akik lógómarhát merészeltek hajtani a tilalmasbeli paskumra

881 1890. június 15-én Háromtizes gyűlése többek között arról is határozott, hogy a tilalmasba csak „szopó tavaszi borjú" mehet föl legelni az igás marhákkal. A visszaélések elkerülése végett a tizes azt is megszabta, hogy igavonó állat címén hat vonó marha hajtható fel családonként a tizespascumra.

888 1890-ben Háromtizes még pontosabbá tette a ciherbeli legelők igénybevételének szabályait: „... a jármatlan tinó binónak nem szabad kimenni a cziherre, csakis a kicsi borjúknak [igavonó] annyjukkal. Hat marhán felyel nem szabad legeltetni. TA. H. 6.18. TA. H. 2. 55. TA. H. 2. 77. TA. H. 2. 128. TA. H. 3. 24. TA. H. 3. 29. TA. H. 3. 119. 248