Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
Söprűág -vágás A söprűnek való ágak vágása azért keltette föl a tizeserdők őrzőinek figyelmét, mert egyesek söprűág vágása címén fejszével mentek az erdőbe, mások viszont eladásra készítvén söprűt, „kereskedelmi mennyiségben" akartak ágakat kihordani a tilalmasból. Ha valaki maga számára akart söprűt kötni, a főerdőbíró hírével, fejsze nélkül nyugodtan belemehetett a tilalmasba, és ott megkereshette a leginkább megfelelő söprűágakat. A tilalmasok őrei általában azt büntették, aki fejszével járkált az erdőben söprűág-keresés címén, illetve aki olyan sok söprűágat vágott, amelyből nyilvánvaló volt, hogy az ággal vagy a belőle készített söprűvel kereskedelmi tevékenységet folytat. A tízesek viszonyulását a söprűág szedéséhez legjobban kifejezi Körösmény tizes 1882. évi konstituciójának egyik pontja: „Maga szükségére seprű ágat hírrel, fejsze nélkül szabad [vágni] bébirtokosoknak. A ki pedig kereskedésre vagy fejszével szedne, egy seprűre valóért 10 krajczárt fizet.''' 9 ' 21 Jenőfalva tizes 1860. évi konstituciója a söprűág fejszével történő szedését kifogásolta. 828 Ugyanez a tizes 1880. február 22-én azok ellen hozott határozatot, akik a söprűágat kereskedelmi célból vágták: „... némely prévárikátorok a' tizes erdejéből seprű kötéssel kereskednek s ' ez alkalommal a ' nyíres erdőbe[n] nagy kárt tesznek. Erre a tizes azt határozta, hogy a ' ki ez eseten találtatik 1 forinttól 2 forintig lesz büntetendő." Körösmény tizes 1873-ban többek között arra figyelmeztette Serbán Istvánt, a frissen megfogadott erdőőrt, hogy ne tűrje el „idegen tizesbeli seprőág szedők" bejárkálását a tilalmasba. 830 1879. február 18-án Körösmény tizes gyűlése kénytelen volt megállapítani, hogy „a nyíres erdőt a seprűág szedők nagyon veszélyeztetik." A gyűlés résztvevői úgy határoztak, hogy a tizestagok a saját házuk számára szedhetnek söprűnek való vesszőt, de aki eladásra viszi ki az erdőből a söprűágat, büntetést fizet. 831 A fakéreg hasznosítása. Aszalás és hántás A XX-XXI. század fordulója táján végzett csíkszentgyörgyi néprajzi kutatásaim során az idős férfiak mindig hangsúlyozták, hogy a fa aszalása és hántása között nagy a különbség. Az aszalás a fatörzs fejszével történő körülvágása a fa kiszárítása céljából. A hántás a fakéreg egy szakaszának eltávolítása a kéreg hasznosítása, áttételesen a fa kiszárítása érdekében. Csíkszentgyörgyön a kéreg szót keregnok ejtik. Különösen szokatlan a szó tárgyesetének kerget alakja, például a kerget vág kifejezésben. Az aszalás akkor volt eredményes, ha a hagyománynak megfelelő időszakban és az ősöktől örökölt szakértelemmel végezték. A régi szentgyörgyiek úgy tartották, hogy holdfogyatkozás idején kell aszalni, mert akkor gyorsan kiszárad a fa. Emellett 7 ТА. К. 2. 398. 8 TA. J. 1.6. 9 TA. J. 1. 199. 0 ТА. К. 2. 68. 'ТА. К. 2. 155. 232
