Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

szabad hozni a ' mellyet háton el hozhat, és az erdő bírónak kötelessége lészen név sort hordozni róla"

813 Valószínűleg nemcsak a szekérrúdnak, hanem a tézslának való fát is ki lehetett hozni vállon a tilalmasból, ha a föerdöbíró tudott róla. A jenőfalvi Kánya József 1877-ben azzal vétett, hogy egy „tézsolának való nyírfát" az erdőbíró híre nélkül hozott ki az erdőből.

814 Afarkazó nem része ugyan a szekérnek, de időnként kiegészítője. Farkazónak nevezték azt a nagy lombos ágat vagy kivágott fiatal fát, amellyel a hegyi terepen fékezték a megrakott szekeret. Afarkazó mint eszköz nyomot hagyott Bánkfalva földrajzi neveiben is. Az egyik martonosi útszakaszt a XXI. század elején is Farkazó néven emlegetik. Gyanítható, hogy némely tízesek elvárták tagjaiktól, hogy a hegyekből leereszkedve, a tizeserdő szélén hagyják ottfarkazójukat, nehogy ezáltal többletfára tegyenek szert. Háromtizes gyűlése 1884. február 2-án megállapította, hogy „az elmúlt nyári napok folyamán Astutból több szál farkazókat a' széna hordók béhatak" Ezt cselekedte középső Gál Joachim is, akit a tizesgyűlés különös szigorral büntetett meg. A határozat szerint: „amíg nem fizeti meg a 2 forintot", addig a tizesbeli „tilalmas jogától (ki) [el]tiltatik."

815 Kisebb erdei haszonvételek Gyümölcsfák az erdőben A tizesjegyzőkönyvekben arról érdemben nem esett szó, hogy a tizesbeliek miként hasznosították a tizeserdőkben álló vadgyümölcsfák termését. Föltételezhető azonban, hogy a vadgyümölcs ugyanolyan szerepet játszott Csíkszentgyörgy életében is, mint a székely falvakéban általában. Az erdei gyümölcsfa és termése a tizes közvagyonának számított, amit óvni kellett az erdőrontóktól, a fatolvajoktól és a gyümölcsprédálóktól.

816 Ez a védelem kapott teret a tizesdokumentumokban. Háromtizes 1795. évi konstituciója úgy rendelkezett, hogy aki gyümölcsfát vág le az erdőben, 12 forintig büntettessen.

817 Körösmény tizes 1882. évi kései konstituciója kissé bővebben foglalkozott az erdei gyümölcsfákkal: „Miután a tilalmas erdőben több vadgyümölcs fa van, mely olykor olykor termést is ad, ezek megbontása is tilos termés idején, a birtokosság fog annak mikénti leszedéséről határozni, s ha valaki ön akaratból hozzá nyúl, minden véka gyümölcsért 50 krajczárt fizes„818 sen. A szigorú szabályok ellenére többen kísérletet tettek, hogy erdei gyümölcsfákat vágjanak ki. Bizonyára az a tény serkentette a fatolvajokat, hogy a gyümölcsfák törzse értékes faanyagnak számított. 13 TA. J. 1. 142. :14

TA.J. 1. 155. 15 TA. H. 2. 330. 16 Vö.: IMREH István 1983. 259. 17 TA. H. 6. 1-2. 18 ТА. К. 2. 399. 230