Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

4-szer. Az elégett erdőnek a' bé hordás ideje határoztatott a jövő 1874-dik Szent Márton napjáig. Ha pedig azon túl maradna, a haszonbérlő tovább számot nem tarthat azon erdő részhez. 5-ször. Ezen alkalommal meg határozza a ' nemes tizes, hogy ha a haszonbérlő vagy társai az elégett erdőn kívül más helyről a tilalmasból erdőlne, szálától fizessen 5 forintot a ' nemes tizes pénztárába. Kelt 1873-dik év november 6-dikán"

15 A XIX-XX. század fordulója táján a tízesek időnként nagy tételben is adtak el fát fürészgyáraknak, fakereskedőknek. Ilymódon szerzett bevételeiket adósságaik törlesztésére, nagy kiadásaik fedezésére fordították, ritkábban pedig kiosztották a tizes tagjai között. 1905-ben Háromtizes a Dakos oldala nevű erdőrészen eladott 200 szál 231 köbméterre becsült lucfenyőt 1155 koronáért a Beck és Spitzer cégnek.

760 1909-ben ugyancsak Háromtizes Komlós Sándor csíktusnádi fakereskedővel kötött nagy üzletet. A vállalkozó 6850 koronáért megvette a Bandi patakában lévő mintegy 50 kat. holdas terület 1154 köbméternyi lucfenyőjét.

761 Körösmény tizes 1905. május 14-én és 1905. szeptember 10-én arról határozott, hogy perköltségei és egyéb kiadásai fedezésére a Boldogasszony kápolna alatti és az Egertető feletti fenyves erdőt és a Györgypál kútja nevű erdő fenyőfáit eladja.

762 A tizes rendkívüli faj uttatás ai Fajuttatás károsultaknak A tizes tagjai, ha valamiféle károsodás érte őket, a tízeshez fordultak segítségért. Kérésük legtöbbször meghallgatásra talált. A tizes úgy segített, ahogy tudott. Leginkább fát adott a károsultnak. A XX. század közepéig a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi házak óriási többsége fából készült. Az 1910. évi magyarországi népszámlálás adatsorai szerint Csíkszentgyörgy 462 háza közül 454 épült fából és 440-et fedett zsindelytető. Csíkbánkfalva 379 háza közül 370-nek a falát rakták fából és 355 felett szürkült zsindelytető.

763 Ha tehát valakinek leégett a háza, csűre, sütőháza, épületfát kellett szereznie, hogy a megsemmisült épületét sok munka árán pótolhassa. A törzsökös csíkszentgyörgyi lakos a XIX. század közepe előtt elvileg kérhetett fát az egyházközség szerepű és havasokat birtokló „megyétől", a XX. században pedig a „nagy" közbirtokosságtól is. Leginkább azonban tizesétől várhatott támogatást. Ezért a tizesjegyzőkönyvekben, tizesiratokban sok tűzkárosult kérelmét örökítették meg. 1867. március 24-én Háromtizes gyűlésén egy tűzkárosult gondjának-bajának megtárgyalása volt az egyetlen napirendi pont: „... meg jelenik közönségünk előtt 9 TA. J. 1.93. 0 TA. H. 9. 4. 1 TA. H. 9. 8. 12 TA. К. 3. 272., 277-278. ,3 NÉPSZ. 1912.386-387. 222