Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Erdőszabadítás, faosztás tizestagoknak Az erdőlés témája, azon belül az erdőszabadítás, a tizestagok fajárandóságának kiadása, valamint a faárverezés, a faleladás, a faadományozás együttesen minden időben a tizesek működésének legfontosabb elemét, momentumát, indítékát jelentette. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesjegyzőkönyvekben, tizesiratokban többezer oldalt tesznek ki a fakitermeléssel, faosztással kapcsolatos ügyek. 1619-ben Körösményfalva tizes konstituciójában már szó esett erdőszabadításról, és 1949 táján faosztással, faárverezéssel zárult a tizesek évszázadokra visszanyúló hagyományos tevékenysége. Az erdőlésre vonatkozó tengernyi adat alapos, aprólékos, mindenoldalú elemzése túlfeszítené egy tízesekről szóló könyv kereteit. Legalábbis feltűnő aránytalanságokhoz vezetne. A téma bizonyos részletei külön tanulmányokat kívánnak. Ezért itt csak a leglényegesebb sajátosságokat, a legfontosabb történetinéprajzi adatokat szedem csokorba. Módszer tekintetében azt az utat választom, hogy a faosztási, erdőszabadítási adatok sokaságából, bőséges idézetek formájában bemutatom azokat, amelyek a legkiválóbb képet adják a tizeserdők hasznosításának legfontosabb módjairól. Végül elszórt, kisebb néprajzi és népnyelvi adatok idézésével próbálom tanulságosabbá tenni a téma előadását, ábrázolását. 1842. január 9-én Háromtizes gyűlése úgy döntött, hogy Monyasd bükkiből minden terhet viselő tizestagnak „egy terű" bükkfát szabadít fel. A faosztás lebonyolításával kapcsolatban a tizesgyűlés a következő határozatot hozta: „Holnap , az az 10-dik januárii fő erdő bíránk Csiszér János vice erdő bíráival és ezekhez a' 3 tízesből három emberekkel, Ambrus Ignátzal, Gáli Józseffel és Kánya Jánossal ki mennek a' tilalmas erdőbe és fákot jegyeznek. Kedden, az az 11-dik januarii a' részek szerénti szabadított fát ki hozzák. Szerdán az az 12-dikén minden tizesbéli ember a ' kit valami különös szolgálat el nem foglal, fejszével nap fel jöttekor a fenn írt fő erdő bíró és emberei jelen létekben ki megyén a tilalmasba és a' meg jegyzett fákból egy tisztességes terű fát készít, melyet ...az erdő bírák meg vizsgálván azokat ... mértékbe hozni köteleztetnek. Ekkor minden ember a készített fáját ... [ki] ... hozza. Aki pedig jegy nélkül való fát visz ... vagy az nevendék fáinkban kárt tenne 3 ezüst forintokig minden tekintet nélkül megfog büntetődni. Valamint az is, a' ki a' meg vizsgálás után fáját tsak egy fejsze nyélnyi fávalis szaporítani kívánná. Azis, a' ki nap fel jött előtt a ' tilalmasba merészelne belé állani hasonló büntetésen marad"

726 Háromtizes gyűlése 1840. március 5-én a következő tilalmas-szabadítási határozatot fogadta el: „Csík Szent György felső részén lévő nemes három tizesseinek közös gyűlést tartván fő erdő bíró Gáli András eő kegyelme házánál 1840-dik esztendő Böjt más hava ötödik napján, midőn az végeztetett, hogy az írt holnap kilentzedikén , az az a következő hétfőre és keddre szabadíttatott tilalmas erdőnkből minden személynek egy terű fát ki hozni, mely szabadításnak határa egyfelől Bandi pataka, másfelől a Dakos tetejinfel menő út, kívül len kert belső szelje, ezen belől a két írt határ között be jövet Kosár telekig. Az erdő bírák hétfőn kihozzák [a] magok TA. H. 1.25-26. 213