Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

mondott magáénak. Ez több volt, mint a XIX-XX. század fordulóján többször is emlegetett 424 holdnyi háromtizesi erdő. Körösményfalva tizes 1949-ben 404 hold tizesbirtokra kért államosítás alóli mentességet. Ez a területnagyság meglepő módon azonos volt az 1888. évi Csík megyei kimutatás fentebb bemutatott 404 holdas erdőnagyságával.

647 A fenti példák kellőképpen érzékeltetik, hogy a tizesbirtokok nagyságát nem könnyű abszolút pontossággal bemutatni. Különösen nem egyszerű a feladat, ha azt akarjuk, hogy a számok a XIX. és a XX. századra egyaránt érvényesek legyenek. De talán nem is feladata e tanulmánynak a négyszögölekkel való zsonglőrködés! Helyette inkább a tendenciák, az arányok érzékeltetése látszik ésszerűnek. A három szentgyörgyi nagy tizes nagyjából egyforma nagyságú birtokkal rendelkezett. Mintha egy láthatatlan kéz méricskélte volna a hegyek lankáit, bérceit, hogy Háromtizesnek, Jenőfalvának, Körösményfalvának egyaránt 400 hold körüli tizeserdő jusson. Változatosabb képet mutattak a bánkfalvi tízesek birtoknagyságai. Több mint 300 holdjával vezetett a falu legnagyobb tízese: Ittkétfalva. 200-nál több, illetve 200-nál kevesebb holddal követte Altizes és Martonos. 100 holdnál kisebb tizesbirtokkal rendelkezett Simószege és Kotormány. A tizesbirtokok kiterjedésének meghatározása a legfontosabb tizes dokumentumokban Fentebb „A tízesek kapcsolata egymással" című fejezetben viszonylag részletesen bemutattam a szomszédos tízesek közös határjárásait és határkijelöléseit. Némely tízesek az általuk fontosnak ítélt dokumentumokban, maguk is igyekeztek földrajzi nevekkel rögzíteni, hogy a tizesbirtokok nagy tömbjén belül vagy azon kívül, hol vannak birtokaik. 1700-ban, amikor Altizes, Martonos és Simószege birtokos gazdái közös konstituciót fogadtak el közös tilalmasuk védelméről, használatáról, néhány földrajzi névvel meghatározták a védendő tilalmas fekvését.

648 65 évvel később, 1765-ben, amikor megosztották a közös tilalmast, ismét földrajzi nevekkel igyekeztek meghatározni, hogy melyik terület jutott Altizesnek, Martonosnak, Simószegének.

649 Háromtizes 1795-ben konstituciót fogadott el, amelyben többek között meghatározta azt a területet a tizesbirtokok tömbjén belül és Mony as d bükké tájékán, amelyet tilalmassá tett.

650 Jenőfalva tizes 1860-ban új protokollumkönyvet kezdett. Ennek elejére, az 1860. évi konstitúció elé a tizes vezetői beíratták közösségük birtokainak fekvését, kiterjedését. Alább, ízelítő gyanánt bemutatom a jenőfalvi tizestilalmas 1860. évi leírását: „A nemes Jenőfalva tízesének tilalmas erdője körül szomszédságai eképen következnek, úgy mind. Északon elkezdve az úgy nevezett Nagykő tetőről a földek TA. H. 9. 57., - ТА. К. 9. 29., - ТА. H. 9. 60., - ТА. H. 8. 56. ТА. А. 3. 1. ТА. А. 3. 2. ТА. Н. 6. 1-2. 194