Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

hegyekben is voltak szomszédai. A faluban fentről a harmadik tizesnek számított. Valószínűleg a tizeserdők sorában is harmadik volt a körösmény tizesi tilalmas, miként az újkori évszázadokban mindig. Körösmény tizes 1619. évi erdőbirtoklása és konstituciója feljogosít bennünket annak feltételezésére, hogy a Fiság-táji tízesek a XVII. század elején már birtokolták azokat a tizeserdőket, amelyeket ismeretlen időpontban szereztek és a XX. század közepéig folyamatosan megtartottak. A tizesbirtokok a térben A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tízesek hegyi birtokai, kevés kivétellel, hatalmas tömböt alkottak a Csíki Havasok nyugati peremén, a Fiság patak és a mellette húzódó hosszú belterület keleti oldalán. (III. tábla) A tizesbirtokok tömbje a tízesek völgybeli sorrendjében tagolódott. Fent, északkeleten Háromtizes birtokával kezdődött a sor. Folytatódott Jenőfalva, majd Körösményfalva tilalmasával. A Szentegyház patakánál Ittkétfalva birtoka következett. Miként a faluban a kiszélesedő Bánkfalván „felborult" az addigi szabályos sor, a hegyen is az ittkétfalvi erdő után megtört a Háromtizes tilalmasával indult tizesbirtokok egymásutániságának vonulata. A bánkfalvi alsó három tizes, Altizes, Martonos és Simószege, valamint a távoli Kotormány erdői, legelői „keveredve", keresztirányú sort is alkotva zárták le a tizesbirtokok tömbjét. A kivételek között első helyre kívánkozik a Mony as d bükké nevezetű hajdani erdő, Háromtizes egykori jeles tilalmasa, a Monyasd patak délnyugati oldalán húzódó hegyen. Szentgyörgy falutól északnyugatra terült el, vagyis a többi tizesbirtokokkal ellentétes irányban. Háromtizesi birtoklása talán kapcsolatba hozható Monyasd falu XVIII. század eleji pusztulásával és a monyasdi lakosok többségének Háromtizesbe költözésével. Más jellegű kivételnek számított Altizes, Martonos és Simószege közös kaszálója az Úz-völgyi, Égettvész-tkji Lófőrész. Ha valamelyik tizes átmenetileg hozzájutott egy-egy kis darab szántóhoz, kaszálóhoz, az bárhol fekhetett a határban. Nem véletlen, hogy a tizesbirtokok nagy tömbje a két falutól keletre jött létre. Abban az irányban mindkét falu határa mesze elhúzódott, a tizesbirtokok után az Úz-völgyi havasokkal folytatódott. Volt tehát alkalmas terület a tizesbirtokok létrehozására. Nem úgy a falvak nyugati, északnyugati oldalán, ahol a szomszéd települések, elsősorban Mindszent határvonala fölöttébb közel esett. A Fiság lokja, a Szentgyörgy és Bánkfalva településtömbjének helyet adó völgy az óriásai szentgyörgyi és bánkfalvi határ délnyugati csücskébe esett. Azért sem lehetett volna a tizesbirtokokat a falvak nyugati oldalán létrehozni, mert ott a Monyasd bükkje kivételével az újkorban már nem léteztek számottevő nagyságú erdők. A szántók és kaszálók fölkapaszkodva a hegyekre, elérték a mindszenti határt. Másrészt a nyugati oldalon feküdt valaha Monyasd falu, amelynek élettér kellett. Valamivel alább pedig évszázadokon át egy völgyben lapult Kotormány tizes, amelynek településhelye és belső határa eleve lehetetlenné tette, hogy a bánkfalvi alsó tízeseknek a nyugati oldalon tizeserdejük legyen. így természetes, hogy a tizesbirtokok széles sávja a falvaktól keletre alakult ki. 191