Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Tizestámogatás a plébániának Csíkszentgyörgynek és Csíkbánkfalvának a XIX. században és különösen a XX. század első felében több olyan plébánosa volt, akik szokatlanul hosszú ideig szolgálták egyházközösségüket. Például Papp János 1786-1824 között 38 évig, Tankó Albert 1824-1852 között 28 évig, Nagy Lajos 1859-1890 között 31 évig, Incze Domokos 1905-1948 között 43 évig plébánoskodott és föespereskedett Szentgyörgyön. Következésképp, bizonyos időszakokban elszoktak a szentgyörgyiek és a bánkfalviak a papcsere viszontagságaitól. Amikor azután plébánosváltásra került sor, a tizesek tették a dolgukat. Legalábbis ez látszik az 1905. évi adatokból, amikor a nagyemlékezetű politikus plébános Incze Domokos érkezett Szentgyörgyre. Költöztetését a tizesek vállalták. Minden tizes két fuvarost állított ki a feladat elvégzésére, akik tízesüktől pénzbeli fizetést kaptak. 1905. november 12-én Altizes gyűlése elhatározta, hogy a plébános költöztetéséhez november 14-ére Batár Gábrit és Domokos Józsefet jelöli ki fuvarosnak, akik 4-4 korona fizetést kapnak a tizes pénztárából.

573 Jenőfalva tizes 1905. évi számadásában is nyoma van 8 forint kiadás formájában a jeles plébános költöztetésének.

574 1906-ban a hatalmas új plébániaház építését támogatták a tizesek. 1906. március 21-én a szentgyörgyi egyháztanács képviselői megjelentek Körösmény tizes gyűlésén. Előadták, hogy a papilak építéséhez szükséges 40 öl követ Körösmény tizes tilalmasa területén szeretnék kivettetni а tizes tagjainak közreműködésével. A tizesgyűlés úgy határozott, hogy jelképes összegért, ölenként 1 koronáért biztosítja a szükséges mennyiségű követ, mivel nekik, Körösmény tizesieknek is érdekük, hogy a követ ne kelljen messziről hozni, és a plébániaház minél kevesebbe kerüljön.

575 A plébániaház építéséhez 1906-ban Háromtizes többek között 25 szál boronafával járult hozzá.

576 Tizes támogatás a „zarándoknak" és a zarándokháznak A XIX. század második felében élt Csíkszentgyörgyön egy Süket Lajos nevű férfiú, aki a zarándok ragadványnevet kapta kortársaitól. Az „Élő Rózsafüzér Társulatának" 1887. július 10-én összeállított lajstromában három helyen is szerepelt: az „elnökök" és az „előmozdítók" felsorolásban, valamint a Körösmény tizesi 16. számú rózsa „előmozdítója" gyanánt. Mindhárom alkalommal „Süket Lajos zarándok" megnevezéssel szerepeltették. 7 Valószínűleg valamiféle „szentember" lehetett, akinek sajnos a XXI. század eleji szentgyörgyi és bánkfalvi népi emlékezetből már kihullott az emléke. Martonos tizes 1861 és 1868. évi közmunka kimutatásaiban olvasható a kálváriához szállított fa magyarázataként: „a zarándoknak". Ugyancsak Martonos tizes ТА. A. 1. 17-18. TA. J. 6. 124. ТА. К. 4. 16. TA. H. 2. 81. CSISZEGYÖPI. Társ. к. 12., 13., 25. p. 177