Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Körösmény tizes főerdőbírája az 1873. évi számadásában egy március 5-i keltezésű 40 krajczáros kiadást a következő szöveggel indokolt meg: „ Volt költése a' fő erdő bírónak, a' midőn az Esperes úrnak a'fakepe behozatott."" Ez körülbelül azt jelenti, hogy a fakepe behozása vidám áldomással zárult.

565 A tizes és a misemondatás A XIX. század második felében és a XX. század elején évenként ismétlődő, elmaradhatatlan bevett szokásnak számított, hogy a tizesek misét rendeltek a szentgyörgyi anyatemplom plébánosánál a tizesbeliek elhunyt őseiért. A „megyés templomban" tartott „tizesmisén" lehetőleg a tizes minden egészséges tagja megjelent. Mise után a férfiak nem sietettek haza, hanem ünnepelve beszélgettek. Elsétáltak a tizesbíró házához, ahol tizesgyűlést tartottak. A tizesjegyzőkönyvek sokszor megemlékeztek arról, hogy a jegyzőkönyvezett tizesgyülés az ősökért bemutatott mise után zajlott le. A tizesszámadások is őrzik azokat a kiadási tételeket, amelyeket a tizesek a plébánosnak fizettek a megrendelt tizesmisékért. Az ősökért mondatott misét sokféleképpen nevezték a tizesdokumentumok komplikáltán fogalmazó jegyzői. A következő kifejezések fordulnak elő leggyakrabban: ,yA nemes tizes által az ősökért ajánlott szent mise" (1870) „Őseinkért régi szokás szerint szent mise szolgálat tartassék." (1892) „Az őseinkért tett szokás szerinti isteni szolgálat" (1875) „Mise mondatás az öregekért." (értsd: az ősökért) (1868) „Szent Mise szolgáltattatok a hunt ősökért." (1883) „A birtokosság az ősökért Szent Misét szolgáltat." (1787).

566 A tizesek misemondatására az 1861 és 1907 közötti évekből kerültek elő adatok Körösmény tizes, Jenőfalva tizes, Simószege tizes és Altizes jegyzőkönyveiből, számadáskönyveiből. A XX. század utolsó évtizedeiben már az emléke sem élt a helyi egyházi hagyományban a hajdani tizesmiséknek. Figyelemre méltó, hogy a fentebbi tizesfelsorolásból hiányzik Háromtizes neve. Magyarázatként arra gondolhatunk, hogy Háromtizes Szent Kereszt kápolnájában a XIX. század második felében már viszonylag rendszeresen tartott a szentgyörgyi plébános és káplánja miséket. Bizonyára e misék közül szánták az egyiket a tizesbeliek őseiért. így a háromtizesiek számára az őseikért mondatott mise nem válhatott egy különleges nap különleges vallási élményévé. A tizesek a tizesbeliek őseiért felajánlott miséket legtöbbször márciusban, vagyis nagyböjtben mondatták a „megyés" templomban. A miséztetéshez szükséges pénzt a legszűkölködőbb időben is előteremtették. A mise napját a plébánossal egyeztették. 1875. március 4-én Altizes gyűlése úgy határozott, hogy az ősökért kettő misét mondat, egyet a nagytemplomban, egyet pedig később a Szent János kápolnában: ,y4z őseinkért tett szokás szerinti isteni szolgálatot az egyiket az anya templomnál el ТА. К. 7. 38. ТА. К. 7. 19.-ТА. К. 3. 19.-ТА. А.4. З.-ТА. К. 7. 12.-ТА. S. 1. 15.-ТА. S. 1.55. 175