Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

1875. szeptember 8-án Jenőfalva tizes gyűlésén a főerdőbíró arról tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy a tekintetes körjegyzői hivatal és Csedő István falusbíró egy tűzoltó fecskendő vásárlására szólította fel a tizest. A gyűlés résztvevői úgy döntöttek, hogy a tizes pénzéből a főerdőbíró fizessen ki 18 forintot Csedő István falusbírónak, akit megkértek, hogy úgy is, mint Jenőfalva tizes lakosa és tizestagja, vásárolja meg a tűzoltó fecskendőt^ Körösmény tizes 1875. évi kiadásai között is ott találjuk a vízipuska vásárlásának 16 forint 50 krajczáros tételét.

545 1890-1891 fordulóján Háromtizes ingóságai között is szerepelt a vízipuska, amelyhez a leltár készítői a következő megjegyzést fűzték: „melynek mindig az erdőbírónál készen kell lenni jó karban." Háromtizes gyűlése 1904. március 17-én úgy határozott, hogy a tűz elleni eredményes védekezés érdekében egy új korszerű vízipuskát kell vásárolni. A tizestagok előre nem tudhatták, hogy ezzel a döntésükkel mekkora terhet vesznek magukra. 1906 tavaszán érkezett meg Budapestről az új vízipuska, amelyről a háromtizesi kipróbálás során kiderült, hogy nem „veti" a vizet 25 méter magasra, miként azt a gyártói ígérték. Hatalmas, több hónapig tartó huzakodás kezdődött a tizes és a budapesti cég között szakértői vizsgálatokkal, ismételt fizetési felszólításokkal, visszaküldési fenyegetésekkel.

547 A tízesek egyéb támogatása községük működéséhez. Az 1870-es, 1880-as években Szentgyörgy község a Benesd nevű községi tilalmas erdőt sorrendben, egymást váltva a tizesekkel őriztette. 1876. január 2-án Háromtizes közgyűlése öt háromtizesi lakos személyében megválasztotta „Benesd tilalmas erdejének fel ügyelő erdő bíráit".

54S 1884. december 7-én Körösmény tizes adott három „benesdi erdőőrt" a községi képviselőtestület kérésére.

549 A XIX. század utolsó negyedében a bánkfalvi községháza fűtéséhez a tízesek szállították a szükséges tűzifát. 1891. október 11-én Simószege tizes gyűlése úgy határozott, hogy a főerdőbíró nyolc nap alatt hozasson „két terű fát" a „faluházához" „ a községháza szükségére".

550 1883 elején néminemű nézeteltérés támadt Martonos tizes és Bánkfalva község között a tűzifa-szállítás késlekedése miatt. Gál György bánkfalvi falusbíró 1883. január 11-én levélben kifogásolta, hogy Altizes, Martonos és Simószege tízesek „a községháza kimelegítésére szükségeltető tűzifát még máig sem hozták bé, azt állítsák, hogy tavasszal hozattak". Igen ám, de még Júniusban is tüzelni kellett". A haragos falusbíró utoljára figyelmeztette a három alsó tizest, hogy azonnal hozzanak tűzifát a községháza számára, mert „kötelességök annyit adni, TA.J. 1. 121-122. ТА. К. 7. 49. TA. H. 3. 134. TA. H. 3. 438., 499., 503., 505., 515. TA. H. 2. 205. TA. K. 2. 285. TA. S. 1. 108. 171