Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

is. 1992-ben Háromtizes nem talált éjjeliőrt. A szorult helyzetben átmenetileg a háromtizesiek megpróbálkoztak a kapuszám szerinti éjjeli tizesőrzéssel.

52í Tízesekre kivetett községi terhek A tízesek teherviselésének aránytalansága A tízesek jegyzökönyveiben többször feljegyezték, hogy egyik-másik tennivalót a községi elöljáróság utasítására kell a tízesnek elvégezni. Sajnos községi iratok híján nem tudjuk, hogy bizonyos községi feladatok tízesekre való áthárítása, felosztása esetén a község miféle arányokat alkalmazott, milyen szempontokat mérlegelt. Éppen ezért fölöttébb tanulságos Martonos tízesnek az a levele, amelyet 1860-ban írt az alcsíki dullói hivatalnak. A levél elején a martonosi jegyző papírra vetette azt a tényt, hogy Bánkfalva községe tízesekre vagyon felosztva: mégpedig Altizes, Ittkétfalva, Simószege, Martonos és Kotormány tízesekre. A tízesek terület és lélekszám tekintetében megközelítőleg sem egyforma nagyok. Ittkétfalvában 60, Altizesben 55, Simószegében 26, Martonosban 19, Kotormányban 21 igás gazda található. A levélírók szerint ennek ellenére a községi terheket egyformán vetik ki a tízesekre, „a jót pedig füst szám szerint osztják". így a kisebb tízesekben lakókra sokkal nagyobb súly nehezedik, mint a nagy tízesek népére. A martonosi panaszosok szerint kiváló példának tekinthető a határbíró-állítás kötelezettsége, amelyet minden évben más tizes teljesít a község számára. A nagy tízesek és a kis tízesek hagyományos sorrendben következnek. Egy-egy évre adnak községi határbírót. Igazság akkor lenne, ha a nagy tízesek legalább két évre küldenének határbírót a község egészének szolgálatára. így a teherviselés a tízesek lélekszámához igázodna.

529 Községi közmunkák Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva községek az ún. közmunkákat kivetették a tízesekre. A tizestag tehát, amellett hogy rendszeresen végzett tizesközmunkát a tizesbíró parancsára, időnként a tizese képében községi közmunka végzésére is rákényszerült. Többször kivonult a szentgyörgyi tízesek népe a községi bíró rendelete alapján az Uz-völgy távoli tölgyesi szakaszára, ahol a Moldva felé vezető utat javította. Az Úz-völgy közelebbi szakaszán az ún.falu úttyát kellett járhatóvá tenni.

530 Ugyancsak messzire kellett szekerezni és gyalogolni Háromtizes lakóinak, amikor 1873. május 17-én a tizesgyűlésen a főerdőbíró közölte velük, hogy „ A falu ТА. К. 2. 232. TA. H. 4. 26. TA. M. 3. 6. - Sajnos a levél egy stilizálatlan, hibás, nehezen értelmezhető fogalmazvány formájában őrződött meg. TA. H. 3. 113. (1890).,TA. J. 1.68.(1871). 167