Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

utcák és a tizedek belső önállóságának megnyilvánulási formáit. Kós Károly azonban 1958-ban még néprajzi módszerekkel kutathatta ezt a témát Széken. Leírása, a XIX. század végi és XX. századi széki példa, segítséget adhat más helységek legtöbbször szűkszavú levéltári forrásainak értelmezéséhez. Szék, mint nagy kiterjedésű és viszonylag nagy lélekszámú helység, természeti okok miatt eleve három részre, három völgyre tagolódott. A három településrészt: Felszeget, Forrószeget és Csipkeszeget egy-egy utca-ként emlegetik a székiek. Az utca szó itt nem egy közlekedő utat jelöl két oldalán házakkal, telkekkel, hanem településrészt, negyedet a rajta végigfutó főutcával és a hozzá kapcsolódó kisebb utcákkal. A jelentős önállósággal rendelkező utcák három csoportra, három közösségre tagolták a kifelé egységes közösségként mutatkozó széki társadalmat: a felszegi, a forrószegi és a csipkeszegi közösségre. A határ egy része közföld, például erdő, legelő volt, vagyis közösségi birtoknak számított. A határ másik, magánbirtoklású része utcák szerint ugyancsak három egységre tagolódott. Elkülönülő határa és saját fordulórendszere volt Felszegnek, Forrószegnek és Csipkeszegnek. Az utcahatárok a kétnyomásos gazdálkodás követelményeinek megfelelően két-két fordulóra, a fordulók dűlőkre tagolódtak. A széki határ szántóföldeket, réteket magába foglaló része végeredményben úgy nézett ki, mintha három külön falu határa lett volna. Az egy-egy utcában lakókat a határ utca szerinti tagolódása miatt nemcsak szomszédság kötötte össze, hanem szoros gazdasági érdekközösség és munkaszervezési kapcsolat is. Szék önkormányzati jogú három igazgatási alegysége: szege, utcája visszavezethető a XV. század közepéig. Az utcák, mint közösségek, rendelkeztek földtulajdonnal. A három településrész szélén lévő csordagyülekező helyek és az apaállatok eltartásához szükséges földek természetes módon az utca közös vagyonát képezték. Emellé az utcaközösség más szántókat és réteket is szerzett, amelyeket bérbeadással hasznosított. 1948-ban Felszegnek 13, Csipkeszegnek 27, Forrószegnek 95 holdas utcabirtoka volt. Az utcavagyon fontos hányadát jelentette a közösen tartott utcabika és utcakan. Az utcagyűlések megtartására használt utcaházakat bérelték. Itt kapott helyet az utcaláda is az utcakasszával. A porgolátkapuk a község tulajdonában voltak, de felügyeletüket a három utca végezete. Az utcaközösség gondozta a saját határában lévő itatókutakat, dűlőutakat, sáncokat. Az utca legfontosabb önkormányzati fórumát, az utcagyűlést általában a jeles napok előtti és utáni vasárnapokon hívták össze. A legtöbb gyűlést tavasszal tartották. Minden utcabéli házas férfinak szavazati joga volt. Az utcagyűlés minden fölmerült ügyben többségi szavazattal döntött. Például Forrószeg utcaszervezetének 1887-ben 33, 1932-ben 60 szavazó tagja volt. Az utca első emberét, az utcagazdát három évenként Szent György nap táján választották az utcagyűlés szavazati joggal rendelkező résztvevői. Ugyancsak három évenként választották meg az utca jegyződét. Mindhárom utca két-két tizedre oszlott. A tized elsősorban közmunkaszervezési keretet jelentett. Az utcával ellentétben nem volt birtoka, vagyona. Élén a tizedes állt, akit a tizedbeliek választottak a jelentkezők közül. Jelentkező mindig akadt, mert a tizedes mentesült a tizedre eső közmunkák alól. A tizedes szolgálat13