Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

három betsületes személyeket úgy mintfiskusoknak a' Gyűlésben egyben háborítok vagy ellent állók meg zárosításik iránt, hitek letételével, gyalogkatona Antal István, György András, a' providus részről Bandi Ignátz atyánkfiaikat". 7 Korombíró A XVIII-XIX. században a magyarországi falvaknak azt a választott tisztségviselőjét, aki a tűzvédelemért felelt, és ezért rendszeresen ellenőrizte a családi házak hagyományos tüzelőberendezéseinek működését, tisztítását, karbantartását, a tűzoltó felszerelések létét, működőképességét, korombírónak nevezték.

480 Háromtizesi és Jenőfalvi adatok tanúsága szerint a XIX. század második felében a nagyobb tízeseknek is volt korombírája. Háromtizesben 1884-ben és 1895ben, Jenőfalva tízesben 1894-ben emlegették.

481 A tizesjegyzőkönyvek fogalmazói nem szántak energiát arra, hogy a korombírók tennivalóit, feladait megörökítsék. Annak idején úgyis tudta mindenki, hogy mit kell csinálniuk. Ellenben többször is papírra vetették, hogy a korombíró, azalatt, míg tisztségét viseli, mentesül az útjavító közmunkák alól. Bikabíró Azt a választott tisztségviselőt, aki a tizes bikájával kapcsolatos ügyek intézését végezte, és ezáltal segítette a főerdőbíró munkáját, a XIX. századi csíkszentgyörgyi szóhasználatban a bikabíró kifejezéssel jelölték. A kissé nyers és némi élcelődésre is lehetőséget adó tisztségnevet a tizesjegyzőkönyvek időnként igyekeztek magmarha felügyelőre, magmarha bíróra szelídíteni. A kínos finomkodás mögül azonban újra és újra előbukkant a népnyelv bikabíró megnevezése. Bikabíróra csak akkor és azokban a tízesekben volt szükség, amikor és ahol bikát tartottak. A jegyzőkönyvekből kigyűjthető bikabíró-adatok mind Háromtizesből származnak. Más tízesek valószínűleg nem tartották fontosnak a tisztséget betöltő személy nevének feljegyzését. A bikabíró kifejezést szinte mindig többesszámban használták, mivel legtöbbször, így például 1871-ben és 1874-ben két bikabírót választottak: egyet a tizes fölső, egyet pedig az alsó részéből.

482 A választás határozatlan időre szólt. Akadt olyan bikabíró, aki sok évig viselte a tisztséget. Mások két-három évi bikabíróskodás után lemondtak. 1851. július 20-án Háromtizesnek már voltak bikabírái. Többek között azzal foglalatoskodtak, hogy a kiöregedett tizesbikát levágassák, húsát szétméressék, és a 9 ТА. К. 6. 6. 0 Vö.: LUKÁCS László 2004. 395-100. - Erdélyi adatokkal: SZT. VII. 259. 1 TA. H. 2. 329., TA. H. 3. 219., TA. J. 2. 271. 2 TA. H. 2. 134., TA. H. 2. 190. - Egyedi eset történhetett 1893-ban, amikor 8 főt választottak meg „bikabírókul". A 8 fős csoport, XXI. századi kifejezéssel élve, tulajdonképpen egy „ad hoc" bizottság volt, amelynek az éppen aktuális bikavásárlást jelölték meg feladatául. (TA. H. 3. 192.) 154