Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A Csíkszentgyörgyön lakozó Baka József kántortanító 1906. január 13-án kérte Körösmény tízest, hogy „telekkönyvi tulajdonjoggal" a tizes tagja lehessen. A tizesgyűlés hosszan tárgyalta a kérést, és a csíkszentgyörgyi születésű, óriási érdemekkel rendelkező tanítónak részben elutasító választ adott: „A birtokosság... új jogokat nem ad, ... annál is inkább, mert a kerelmes Baka József kántortanító úrnak épületes vagy puszta beltelke, a mely után a tizes tilalmassába bé bírhatna a tizes területén ez idő szerint nincs ". Érdemeire való tekintettel azonban az idős tanítónak „nyugdíjaztatása napjától halála órájáig egy jogot, úgy faizásra, mint legeltetésre" t ' 298 adományozott a tízes. Uras Simon háromtizesi lakost valószínűleg szorgalmas tizespásztori munkájáért jutalmazta meg Háromtizes élete fogytáig szóló tilalmasbeli joggal. Halála után fia, Uras György 1884-ben hiába próbálta megtartani a jogot, a tizes visszavonta tőle. Tanulságos és találó Háromtizes vezetőinek 1881-ben Uras Simon joga ügyében tett kijelentése: „ Urus Simon elhalt, magával elvitte minden jogát". Többszörös jogbirtoklás A XX. században volt rá példa, hogy egy gazda több tizesjogot is birtokolt. 1945-ben például Kasza István 5 jog után vett föl Jenőfalva tízestől pénzjáradékot.

300 Kasza István többszörös jogbirtoklását a népi emlékezet is megőrizte. Állítólag egy zsidó kereskedő vásárlással „gyűjtötte" a tizesjogokat. Fölhalmozott jogait 1940 táján eladta Kasza Istvánnak, akinek ezáltal 5 joga lett. Jogbirtokló tizes tagok Bármilyen különös, a tizesjegyzőkönyvekben és a tizesiratokban viszonylag kevés lajstrom maradt fenn a tízesek XVIII-XIX. századi birtokosairól. Ennek okai bizonyára több ágon keresendők. Valószínűleg kevés maradandónak szánt lista készült. A XVIII. században még a kollektív emlékezet tartotta számon, hogy kit tekintett a tizes a tagjának. A XIX. században a beüsmertetéseket, mint a tizes életének emlékezetes eseményeit beírták a tizes protokollumába. Ott, ha esetleg később vita támadt, évtizedek múlva is utána lehetett nézni, hogy a szóban forgó gazdát mikor, milyen feltételekkel szabadították be a tilalmas jogosultjai közé. így tartós listára nem volt égetően szükség. Ideiglenes, aktuális „munkalisták" természetesen készültek a tízesek tagjairól, például közmunkák idején, faosztáskor, de ezeket nem őrizték meg. Ha véletlenül mégis fönnmaradtak, általában dátum nélküliek és a felismerhetetlenségig összefirkáltak lévén, tudományos kutatásra alig használhatók. „Régi", vagyis 1848 előtti tizesbirtokos lajstrom Martonos tizes jegyzőkönyvében maradt fenn. 1837. március 13-án 52 martonosi lakos tekinthette magát Martonos tizes tagjának. Hozzájuk társult még 9 possessor, vagyis külbirtokos. ТА. К. 4. 10. - A későbbi, 1909. évi bonyodalmakra: ТА. К. 4. 96. TA. H. 2. 295., 341. TA. J. 7. 51. 112