Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

nyertek az igazságszolgáltatás fórumain, Jenőfalva pedig kitartóan fellebbezett. A kiegyezési kísérletek nem vezettek eredményre. Márton Ferenc és Tompos János perköltséget nem kímélve eszeveszetten perelte a tizest. A per 1890-ben, 1894-ben, sőt még 1898-ban is tartott. 8 A szövevényes perből tanulságosnak látszik az a kimutatás, amelyet a tizes készített 1887-ben arról, hogy milyen terhek nehezedtek egy possessorra évenként, ha a tizes javaiból részesedni akart. Eszerint: Erdőőrzés, mely „háromszor elkerül" 3 napra 3 forint A tilalmasban útcsinálás 2 nap 2 forint A közlekedő utak javítása a Lókon 2 nap 2 forint Hágó-i útcsinálás 2 nap 2 forint Erdészeti illeték 1 forint Bika és kantartás 2 forint Összesen évi: 12 forint Ezzel szemben az egyik bíróság 1889-ben túlzónak találta a fenti terheket és a possessorok tízessel szembeni kötelezettségét évi 2 forint 50 krajcárban határozta meg. A tizesellenes döntés nyilvánvalóan túlzottan alacsony összeg fizetésére igyekezett kötelezni a possessorokat, a tizes fizetési kimutatása pedig túlzottan magas összeget jelölt meg fizetendő hozzájárulásként. A possessorok reális terhe a két túlzó számadat közötti mezőben ingadozott. Bizonyos korszakokban a főerdőbírói számadások bevételi soraiban névszerint szerepeltek a tizes possessorai az erdőőrzés megváltása címén befizetett összegekkel. A tizes igyekezett rendszeres kapcsolatot tartani a tilalmasába bébíró possessorokkal. 1815-ben Körösmény tizes a főerdőbíró mellé a szokásos hat viceerdőbírón kívül még két viceerdőbírót választott: egyiket a szentgyörgyi, másikat a bánkfalvi „possessorok részére".

285 1874-ben Körösményfalva tizese megbízta a szomszédos Ittkétfalva tízesben lakó Kovács István „künnbirtokos possessort", hogy más hasonló possessorokat értesítsen, ha Körösmény tízesben faszabadítás történik.

286 Ha valaki úgy költözött el a tízesből, hogy megtartotta beltelkét és a tilalmashoz való jogát, legtöbbször a possessorok sorát gyarapította. 1880-ban ilyen esetet örökített meg Körösményfalva tizes jegyzőkönyve: „ Tompos Lajosnő asszony a tízesünkből átszállott Jenőfalva tizében lakás végett, ezennel a tizes laistromábol ki húzatik és a possessorok sorában mintpossessorátus áttétetik". A XIX. század vége táján a tízesek arra törekedtek, hogy a possessorok, ha a tizes szomszédságában laktak is, lehetőleg ne váljanak teljes jogú tizestagokká. Ballá János Jenőfalva tizesi lakos 1893-ban kérte a szomszédos Körösményfalva tizest, hogy a Körösményfalván birtokolt belsőségére való tekintettel, lehessen a 284 TA. J. 2. 134-135., 168., 213., 285., 361. 285 ТА. К. 1. 12. 286 ТА. К. 2. 76. 287 ТА. К. 2. 169. 109