Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

A beköltözőnek a lakosi jogot kérelmeznie kellett a tanácstól, s ha megkapta, akkor a megszabott honosítási díj befizetése után lehetősége nyílt ingatlanszerzésre, földvásárlásra. Minden településen helyi határozatokban szabályozták a lakosi jog feltételeit, de a biztos szűrőt az egyénenkénti elbírálás jelentette. A redempció kifizetéséig közös érdek volt a fizetőképes potenciális földvásárló befogadása, később már csak a munkavállalókat látták szívesen. Az évenkénti összeírásokban nyilvántartották a településre érkezett idegen munkavállalókat a commoransokat, a zselléreket, s a helyi társadalom többi rétegét. Az idegenek naponkénti bejelentési kötelezettsége lehetetlenné tette, hogy valaki a tanács tudta nélkül tartózkodjon bármelyik jászkun községben. Ha mégis előfordult, akkor a közhitelességet megkívánó akciónál kiderült a csalás. A lakosi jogot nem nyert munkavállalókból alakult ki a helyi társadalom ingatlanszerzésből kizárt népes commorans rétege. A honosítási kérelmek elbírálása a redempció kifizetése után, az 1760-as évektől szigorodott. 1769-ben Csapi Mátyás alsónyéki lakos a Duna áradása miatt felesége szülőhelyére, Halasra kívánt költözni, de nem kapta meg a tanácsi engedélyt, pedig elégedett lett volna zsellérséggel. Az óvatos tanács mégis elutasította, mert „e Város megszaporodván az élő föld annyira megszoríttatott, hogy az magunk contribuens lakosai is külső vármegyében szántani, egy szóval gazdálkodni kénteleníttetnek, ezen okból az Instansnak földel szolgálni nem lehetne".

259 Könnyebben fogadták be a mesterembereket, akik szinte rendszeresen beírták a kérelmükbe, nekik föld nem kell csak házat vehessenek, hogy a mesterséget gyakorolhassák.

260 A megszerzett lakosi jog öröklődött. A legtöbben először munkavállalónak költöztek a kerületekbe, s 6-10-12 évi ott tartózkodás után folyamodtak lakosi jogért. Könnyebben szerezhettek lakosi jogot azok, akik a kerületeken belül költöztek egyik helységből a másikba. Nekik a concivilitas taxának csak a felét kellett megfizetniük. 1802 után, azoktól, akik tíz éve a településen éltek, nem lehetett volna megtagadni a lakosi jogot, de a tanácsok, hogy az esetleges földvásárlást megakadályozzák, a szabályozás alól számos kibúvót kerestek és találtak. Pl. ha az évenkénti összeíráskor az idegen munkavállaló ellen bármilyen magatartásbeli kifogás felmerült, kitiltották, s a következő évben munkát sem kaphatott. A folyamatos tíz évig tartó helyben lakhatás, tartózkodás csak kevesek számára volt elérhető. A kerületekben azok az idegenek, akik házasság vagy örökség útján ingatlan javakhoz jutottak, a honosítási díj befizetése után minden megkötés nélkül elnyerték a lakosi jogot.

261 Halason Varga Istvánt 1783-ban befogadták a lakosok közé, de ő mégsem költözött be, csak a fiát taníttatta a halasi iskolában és földet árendált a pusztán. 1793-ban, amikor a tíz év letelt volna, megtagadták tőle a polgárjogot, mondván „azóta kiderült döjfőssége".

262 A szabályok megszegését még a nemeseknek sem tűrték el. 1838-ban nemes Kolozsváry József, akit lakosnak nem fogadtak be, földet és házat vásárolt. Egy ideig a 259 BKML Kh. lt. Tan. ir. В 14. № 39/1769. 260 BKML Kh. lt. Tan. ir. D 36. № 72/1777. 261 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1995. 262 BKML Kh. lt. G 60. № 40/1793. 83