Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)
Apáti 1760-ban elkészült földkönyvének bevezető szövege pontosan körülhatárolja minek a hitelesítésére szolgál a kötet. „Az redimált fundusoknak aquisitori halála utánn, vagy az Atyafiaknak egy mástul való elválások utánn, Kik mennyiben fundáltak?: vagy pediglen ha valaki maga jussát cserében által adta, vagy zálogban bocsájtotta, vagy örökösen el adta, vagy Gyermekeinek Jussát excindálta, avagy pedig Redemptio alkalmatosságával másnak randussát meg váltotta, kinek? mi móddal? és mennyiben? ezen következendő Protocollatióból világosan ki tetzik. " 255 Jászberényben 1745-1785-ig vezették a földkönyvet. 256 Mivel itt kétnyomásos földművelés volt, a kötetbe nyomásonként és tizedenként a nyílhúzás sorrendjében jegyezték fel a földrajzi hely megnevezésével, ki, mekkora földet vehetett birtokba, pl. „Első düllő a gyöngyösi úttól a Kulin tója félé". Dűlőnként bejegyezték a parcella területét és birtokosának nevét. Pl. Nagy Mihály 3 kötél, hossza 107 széle 11, stb. Ugyanígy a második vetőre való osztást, majd a második vetőre való második, harmadik, negyedik osztást jegyezték fel. Személyenként beírták kinek, hol, mennyi kertet és rét nyilast adtak. A jászberényi kötet azonban nem tartalmazza a tulajdonos személyében és tulajdoni hányadában bekövetkezett változásokat. Kisújszállás Liber Fundija 1753-ban készült s 1795-ben írták bele az utolsó bejegyzéseket. 257 Adatait átvitték az ún. „Forintos telekkönyvek"-be, ahol a birtokváltozásokat folyamatosan vezették, s 1878-ban a Jászkun Kerület megszűnése után is jogfolytonosnak tekintették. Az adásvételek révén történt változásokat következetesen mind az eladó, mind a vevő tulajdoni lapján feltüntették, az árat azonban redempciós értékben adták meg. A kisújszállási földkönyv sajátossága, hogy nem csupán nyilvántartja a földtulajdon változásait, találhatók benne hivatkozások a kapcsolódó dokumentumokra, pl. az adásvétel teljes szövegét tartalmazó jegyzőkönyvi helyre. Anélkül, hogy helységenként elemeznénk a földkönyveket, általánosságban kimondhatjuk, bizonyítják a jászkun földtulajdonlás szilárdságát. A tulajdon szilárdságának bizonysága az is, hogy minden redemptus egyéni birtoklapot, úgynevezett redempciós levelet kapott. A redempciós levél a telekkönyvek egyéni tulajdoni lapjának az előzménye, azzal a különbséggel, hogy a redempciós levélen a változásokat nem vezették. A redempciós levelet az első redimáló kapta meg, s a család őrizte, mint a redemptus származás és földtulajdon dokumentumát. Félegyházán nem tudni mikor, talán a puszták felosztását követően a redempciós leveleket tulajdonosaik beadták a levéltárba, ahol megtalálhatók. Más helységekben a megmaradt redempciós leveleket az egykori redemptus családok utódai őrzik, s a nemesi levelekkel azonos becsben tartják. SZML Jászapáti It. Liber Fundi 1760. SZML Jászberény lt. Föld kiváltás könyve 1745-85. Rsz. 368. SZML Kisújszállás It. Liber Fundi 1753. Rsz. 277. 81