Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

fűződő jogait is. Ez az elv lett a helyi alkotmányos élet alapja, s a redempciót engedélyező privilégiummal együtt az 1745 után megvalósult jászkun autonómia meghatározója. FÖLDBIRTOKLÁS A redempcio hatalmas terheinek vállalásához a gazdasági hátteret a Jászkun Kerület erős parasztgazdaságai jelentették. A parasztgazdaságok földbirtoklása a redempcio után módosult. A redempcio nyomán megváltozott a birtoklás rendje és megváltoztak a birtokbírhatás feltételei. Megerősödtek a föld magántulajdonát alátámasztó közjogi és szokásjogi elemek. Mást jelentett a földbirtoklás a redempcio előtt és mást a redempcio után. A különbséget fejezte ki a redempcio után meghonosodott „örök tulajdon" fogalom. Tartalmát jól szemlélteti a jákóhalmi Papp János szőlőföldjének eladásáról született tanácsi állásfoglalás. Papp János 1735-ben a jákóhalmi szőlőjét eladta Jekkel Andrásnak „egy tavali borjún ött Rsy forintokban azon kívül 3 Rhsy forintokban". Az eladáskor az eladó fia, Papp Péter még gyermek volt. Felnőtt korában, 1755-ben a szőlőt, mint „örököt" visszaadatni kívánta. A vitát az elsőfokú bíróság, a tanács döntötte el, kimondván „mint hogy a Redemptio előtt az el adás esett akkor pediglen senki senkinek örököt nem adhatott és örökjök nem volt azért is Jekkel Andrásnak meg hagyatott".

247 A Jászkun Kerület földje a redempcióban vált a földváltók „örök tulajdonává". 1745 után a kerületekben minden föld redimált tulajdon lett, amit a birtokosok közösségének, illetve a helyi önkormányzat testületének, a tanácsnak a döntése szerint három formában birtokoltak. A földváltók váltságuk arányában, településenként eltérő nagyságú földet kaptak egyéni tulajdonba. A helyi önkormányzat szabta meg, hogy egy forintért mekkora föld váltható. Az egyéni tulajdonba és birtokba adott föld nagysága kifejezte a megváltáshoz történt hozzájárulás mértékét, és a földhöz kapcsolt kollektív szabadságjogokból a földtulajdonost illető részesedés mértékét, megnevezése a tőkeföld lett. A tőkeföldnek kiosztott szabad rendelkezésű föld mellett a megváltott terület nagyobb része mindhárom kerületben megmaradt az adott település közös használatában. Ebből szakították ki a települési célokat szolgáló közföldet, más néven községi földet. Közföld lett a belterület, a helység majorsági földje, ha volt ilyen, a temetők területe, az egyház és a kántor használatába engedett föld. Egyes településeken, pl. Félegyházán a belterület és a lakosok egyéni tőkeföldje között fekvő terület a Nyomás. A közföld egy része a birtokosok engedelméből jutott közösségi tulajdonba, más része megváltással. Amikor a földváltásra jelentkezők teherbíró képessége kimerült a hiányzó összeget a közkasszából pótolták ki, amiért községi földet kaptak. A megváltott föld harmadik fajtája az osztatlan közös tulajdonban hagyott redemptus föld volt. Ide tartoztak a hatalmas közlegelők, a kaszálók egy része, és a tőSZML Jászjákóhalma lt. Prot. 1727-57. Rsz. 295. 1755. márc. 78