Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

A statútum rendszerbe foglalta a társadalmi tagolódás kialakult rendjét, megerősítette, és törvénnyé emelte a rétegenkénti előjogokat. A Nádori Statútum meghatározza a jászkun társadalmi rétegek megkülönböztető jegyeit, de egy szóval sem említi a redemptussághoz szükséges föld mennyiségét. Megfogalmazása szerint redemptusok, akik a „költségeknek ki-fizetésében részt vettek és akkor tehetségekhez képest magoknak és maradékoknak számára készpénzen földeket szerzettek, és így a kegyelmesen megerősített Privilégiumok is főképpen ő reájok tartoznak".

204 Ezzel a nádor részben hallgatólagosan érvényben hagyta az 1762-es kerületi statútumot, részben teret engedett a később meghozandó rendelkezéseknek. A XIX. század fordulójától újra és újra szabályozták a társadalmi besorolás szinte követhetetlen feltételeit. Ezek nehezebbé tették a redemptussá válást, és erősítették a helyi politikát irányító törzsökös redemptusok jogait, hogy gazdasági megerősödésük könnyebb legyen. A XIX. század fordulójától a jászkunsági népesség jogi és vagyoni tagolódása bizonyos mértékben eltávolodott egymástól. Vagyon alapján két nagy csoportra szakadt a társadalom, birtokosokra és birtoktalanokra. Jogi szempontból redemptusokra, irredemptusokra, zsellérekre, nemesekre. A birtokok aprózódása a redemptusok rétegét tovább polarizálta. Kialakult a kisföldűek és a módos redemptusok rétege.

205 Ez utóbbiak az önkormányzatban vezető pozíciókat töltöttek be, közülük többen személyes nemességgel bírtak. A mindössze 3-400 családra terjedő réteg döntő befolyást gyakorolt a Jászkun Kerület gazdasági és politikai életére, s alapvetően megszabta az autonómia érvényesülésének határait, lehetőségeit. A módos redemptusok és redemptusnemesek érdeke önkormányzati vezető pozicióik megőrzése, s ezzel adómentességük és minden irányú befolyásuk megtartása miatt inkább a redemptus réteg szűkítése volt. A kisföldű, elszegényedett redemptusok, irredemptusok számára viszont csak a redemptusi kedvezmények elérése, illetve megtartása eredményezhetett gazdasági javulást, és a közügybe való beleszólási lehetőséget. Az érdekkülönbségek olyan arányban változtak, ahogyan a birtokosok és birtoktalanok, de főleg a redemptusok és irredemptusok egymáshoz viszonyított aránya változott. Az irredemptusoknak ugyanis nagyobb lehetőségük volt a redemptusok közé jutásra, mint a zselléreknek. Eltekintve a már említett néhány földtulajdonos zsellértől, akiket éppen kivételezettségüket hangsúlyozandó neveztek zsellérredemptusnak. Az irredemptusoknak rendszerint volt kevés földjük, és mesterségből szerzett vagyonukból — a zsellérekkel szembeni elővételi jogukat kihasználva — újabb földet vásárolhattak. Beházadosdással is elérhették a redemptussá válást. A harmadik lehetőséget a redemptussá váláshoz szükséges birtokmennyiség számukra kedvező megállapítása jelenthette. Az oly sokszor napirendrre tűzött felülvizsgálat, s a redemptusság feltételeinek ismételt szabályozása életbevágó kérdés volt a gazdasági és politikai élet szempontjából egyaránt. 204 KELÉ János 1913. 380. 205 BAGI Gábor 1995. 90-107. Az elvégzett birtokváltozási vizsgálataim alátámasztják Bagi Gábor forintos földben kimutatott birtokstatisztikáját. Lásd a földtulajdon és földforgalom kérdéseinél. 65