Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

A népmozgás adatai Félegyházán, az 1744-1745-1746-os összeírások alapján Telek Birtokos Zsellér Telek Háztulajdonos Ház nélkül Ház Ház nélk. 1/2 1/4 ? Ossz. Telek 1 1/2 1/4 1/3 1/5 1/2 1/4 1/3 1/5 Elment 1745-ig 10 29 6 1 2 2 20 32 1 1 4 108 Visszajött 1746-ig 2 15 2 1 2 7 1 3 33 Az első telepesek közül tehát már a redempció hírére elmentek 108-an. Közöttük voltak már házat épített egész és féltelkesek, és csaknem ugyanannyian ház nélküli zsellérek. A helyi társadalom két szélső sávjában sokan féltek a redempciós terhektől. A ház nélküli zsellérek közül csak egy család tért vissza, a birtokosok közül viszont 22-en. 1746-tól egyre növekvő mértékű bevándorlás tapasztalható. A félegyháziak még ki sem fizették a teljes tartozást, amikor újabb súlyos terheket vállalva további pusztákat váltottak. 1753-ban 6000 Rft-ért Csolyost, 1758-ban pedig Galambos másik felét. Fél Galambost már 1745-ben felvállalták. Ezzel a félegyházi teljes határ 58.000 katasztrális holdra nőtt. Azok, akik 1745-ben kimaradtak a redempcióból, 1753-ban és 1758-ban még válthattak földet, hiszen az egész település közös érdeke volt a redempció kifizetése. A lakosok azonban már annyira túlterheltek voltak, hogy a két új puszta megváltásához nem tudtak nagyobb összeggel hozzájárulni. A félegyházi redempció helyi sajátossága, hogy a marhák után is vetettek ki váltságot, marhánként 80 dénárt, s házhelyet válthattak három forintért.

173 Gyárfás István számítása szerint, ha egy gazda nem tudott a földváltásba fizetni, de pl. 58 marhája volt, ami után megfizette a váltságot, akkor negyed sessio földet kapott és aránylagos részt a közös pusztákból.

174 A félegyházi példa mutatja, hogy a redempciós kulcsot minden településen helyben — az adott körülményekhez igazodva — a tanács állapította meg. Kiskunhalason a tanács a település teljes megváltási összegét az adófizetőkre vetette ki, minden adóforint után 11 forintot.

175 A kerületek többi településén a félegyházi példán bemutatott önkéntes vállalás és az azt kiegészítő pótlólagos kivetés illetve a halasi példán jelzett hadiadó utáni kivetés változatait alkalmazták. Ugyancsak településenként változott az úgynevezett redempciós kulcs, hogy bizonyos összegért mekkora területű földet kaphatott a redimáló. FEKETE János 1981.75. GYÁRFÁS István 1883. 18. NAGY SZEDER István 1993. 36. Adón a hadiadót értették. 54