Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

kozásában. Az adásvételek, valamint az intabuláció módjának szabályozásával a Rendtartás egyéni, települési, és kerületi szinten, egyaránt támogatta a gazdasági stabilitást. A kiváltságlevél kötelezettségei és engedményei a „három kerület azok népei és lakosai"-ra „nagy- és kiskun királyi koronakerületeink és az azokban fekvő összes helységek"-re vonatkoztak, s a „Jászok és mindkét Kunság népeinek és lakóinak" kérésére adattak ki. Kivéve a kegyúri jogot, ami csak a katolikusokra vonatkozott. A többi kiváltság és kedvezmény egyenlő feltételekhez kötött volt, s a „jászkun kerületek összes lakói és lakosai amennyiben a terheket egyenlően viselik egyenlő mentességet és kiváltságot" nyertek. A redempció gyakorlati megvalósulása során ez a paragrafus válik hivatkozási alappá a jászkun társadalom tagolásában, a privilegialis jogok földtulajdonhoz kapcsolásában. Összességében a Jászkun Kerület népe elnyerte személyes szabadságát, az egész kerület egyeteme pedig kollektív nemesi jogait. Jogszolgáltatási ügyeikben a nádori bíráskodás, közigazgatási, politikai vonatkozásban a helytartótanács főhatósága alá rendeltettek.

162 Alkotmányos életük új szabályozása tehát azokon az alapokon épült fel, amelyekre a redempcióért folytatott törekvéseikben a jászkun ügyvivők folytonosan hivatkoztak. A privilégium bevezető szövegrészében megerősítést nyertek mindazok a korábbi kiváltságaik, amelyek az ország törvényeivel nem ellenkeztek, s amelyeknek „mostani állapotukban és életmódjukban hasznukat vehetik". A JÁSZKUN REDEMPCIÓ A kiváltságlevél aláírását megelőző 1745. április 20-i Capitulatio-ban, a megváltás törzstőkéjének — 500.000 Rft-nak — kifizetési határidejét 1745. június 24-ben szabták meg. A privilégium aláírása után azonnal cselekedni kellett, hiszen a rendkívül rövid határidőben még szervezeti kérdések is megoldásra vártak. A privilégium értelmében a Jászkun Kerület, mint törvényhatóság élére gróf Pállfy János nádor főkapitányt nevezett ki. Az új főkapitány Almásy János a hétszemélyes tábla elnöke volt. Almásy már 1742-től ellátta a tisztséget, de beiktatása akkor elmaradt, hiszen a földesúri joghatóság miatt a nádori főkapitányság illegális volt. A kiváltság elnyerése legalizálta a nádor kinevezési jogát, s a beiktatás 1745. július 12én a Jászkun Kerület Jászberényben tartott közgyűlésén megtörtént.

163 A visszaváltáshoz szükséges kölcsönökhöz a főkapitány, a nádor és gróf Grassalkovich Antal királyi személynök saját vagyonával vállalt garanciát. 1745. július végéig a jászkunok a redempciós összegből 504.000 Rft-ot megfizettek.

164 A pénz bő háromnegyede külső kölcsönökből, bécsi tőkepénzesektől származott, de 122.000 Rft-ot már a kerületi adószedők szedtek össze. Ezzel a Jászkun Kerü162 Mind a kiváltságlevél, mind a Rendtartás számos jászkun település protocollumában olvasható, mint egykorú másolat. 163 SUGÁRNÉ KONCSEK Aranka 1995. 8. 164 SZML JK kgy. ir. D Capsa III. Fasc. 2., № 48/1754. BAGI Gábor 1998. 17-20. 50