Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA AZ ÚJ SZABADSÁGJOGOK A jászkun autonómia 1745-1876-ig tartó második korszakának alaptörvénye Mária Terézia királynő redempciót engedélyező oklevele volt. Az 1745. május 6-án kiadott privilégium új fejezetet nyitott a Jászkun Kerület alkotmányos életében. A kiváltságlevélben rögzített kötelezettségek és jogok egy része már az 1279. augusztus 10-i oklevélbe befoglaltatott. A változások többnyire a XVIII. századi Magyarország feudális környezetéhez való igazodásból eredtek. A jászkun ügyvivők is folytonosan a jászkunok történelmi jogait, kiváltságait és érdemeit hangoztatták, s nem új kiváltságot akartak, hanem a régi szabadság visszaszerzéséért harcoltak. A történelmi helyzetnek, a jászkunok áldozatvállalásainak, felajánlásainak és a nádor közbenjárásának köszönhetően 1745. február 28-ra megszületett az a kilencpontos egyezmény, amelyet kiváltságlevél formában 1745. május 6-án Mária Terézia királynő aláírt. A Jászkun Kerület autonómiáját a továbbiakban a redempciót engedélyező 1745. május 6-i privilégium, s a privilégium végrehajtásának módjáról 1751-ben az országgyűlésen jóváhagyott rendtartás szabályozta. A két alapdokumentumot 1799-ben a jászkun statútum egészítette ki. A József nádor által kiadott 13 paragrafusból álló helyhatósági törvény a kerületek jogszokásait kodifikálta. A Jászkun Kerület autonómiájának törvényes szabályozása 1848-ig a redempciót engedélyező privilégiumon, a végrehajtást szabályozó 175l-es rendtartáson és az 1799-es nádori statumokon nyugodott. A királynő a redempció engedélyezését és a szabadságjogokat súlyos tehervállaláshoz kapcsolta, „kötelezettségek és fizetségek föltétele alatt, de enélkül nem", adta meg. A kerületek egyetemlegesen vállalták, hogy kifizetik a megváltási összeget az 500.000 Rft-ot és az ahhoz járuló „javítások" költségeit mintegy 80.000 Rft-ot. Vállalták, hogy fizetik az évenkénti hadiadót, s a nádor 3000 aranynak megfelelő évi tiszteletdíját, továbbá ezer katona egyszeri kiállítását és felszerelését. Felvállalták a csak nemeseket terhelő kötelezettséget, hogy „az országnak általános, vagy részleges felkelései alkalmával is erejük és lehetőség szerint fegyvert fognak".

159 Vállalásaikért cserében szabaddá vált a Jászkun Kerület földje. A tulajdonjog azonban nem a kerületeké lett, hanem ismét a korona javait gyarapította. A jászkunok a „kerületekhez ősidőktől fogva tartozó összes helységek és puszták" használatába nyertek bebocsátást. A visszanyert települések és puszták részletes felsorolását követően, minden félreértést elkerülendő a királynő ismételten nyomatékosan kihangsúlyozta „élni és használni, de nem elidegeníteni bírjanak hatalommal" (... possessa fueA kiváltságlevél magyar nyelvű fordítását ÖRSI Julianna 1995. 11-17. 47