Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

hogy a redempciós levél készül, s a mozgósítás eredményétől függ a királynői jóváhagyás. 1744 szeptemberében a mozgósításra a jászkunságiak újabb négyszáz embert szereltek fel. Ugyanebben az évben megfogalmazták, ha felszabadulhatnak a földesúri alávetettségből és visszatérhetnek a nádor fennhatósága alá hajlandók kifizetni az 500.000 Ft-ot és 1000 lovaskatonát is kiállítanak. Vállalták, hogy a nádornak évi 3000 arany tiszteletdíjat fizetnek. Cserében azt kérték, mentessenek fel a hadiadó alól, mert annyi terhet nem bírnak, s kérték régi szabadságjogaik visszaadását. A hatalmas tehervállalás nem aratott egységes tetszést. A kiskunságiak, valamint Árokszállás és Fényszaru sokalta a terheket. Végül a többség úgy döntött, hogy az ellentmondó két jász település helyett közösen fizetnek, de eltiltották őket a szántástólvetéstől, az újraosztástól, a haszonélvezetektől, a nádor is megfenyegette őket. Végül az ellenzék megtört. 1745. május 6-án Mária Terézia királynő aláírta a Jászkun Kerület redempcionális diplomáját. 45