Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

tyás király a Mizse-széki kunoknak ad bizonyos adózási mentességeket. Györffy György megállapítása, hogy Mizse-szék azonos a korábban Kara-széknek említett kun székkel. A névadás módja bizonyság a nemzetségi társadalom felbomlására. A Tiszántúli kunok Olas nemzetségének területén alakult ki Kolbáz-szék, Kolbáz központtal. Első említése 1440-ből származik. A Csanád megyében kialakult Zenteltszék kapitányait 1424-ből ismerjük.

106 Itt korábban a Kór nemzetség élt. A Borcsol nemzetség a Hód-tavi csata után eltűnt a Temes-közből. Hantos-szék betelepültsége ugyanerre az időszakra tehető, de nem tudjuk egyértelműen nemzetséghez kötni, 1537-ben kikerül a kunok területeiből és a pécsi püspök magánbirtokává válik.

107 A hetedik szék a jászok Berény-széke. A hat kun és egy jász székbe a török uralom előtt 130 puszta és szállás tartozott. A kun székek létrejöttében az adóbeszedés, illetve kivetés területi adminisztrálása is közrejátszott. Ahogyan katonai kötelezettségeik csökkentek, s ők maguk a megtelepedett földműves életmódra tértek, úgy szűnt meg teljes adómentességük. A XV. század elején már a király számára fizetnek: censust, tegzes pénzt. A XV. század közepétől ismerünk okleveleket, amelyek egyes kunok, vagy jászok számára bizonyos adó alóli mentességeket adnak. A legkorábbi 1444-ben keletkezett, s benne Radó Pált és három fiát a király felmenti minden adózás alól, amelyet a többi kunok az ország régi szokása szerint fizetni tartoznak.

108 A legtöbb eseti kiváltság a kapitányok adómentességét erősíti meg. Más oklevelekben a földműves kunok adóterheiről olvashatunk, pl. a már idézett 1456-os Halas-széki kunoknak adott oklevélben. A székelyek kötelezettségéhez hasonlóan 1506-ban Lajos király születése alkalmából a kunok ököradót fizettek. Olykor akkora adóterheket róttak rájuk, amekkorát a XV. században megfogyatkozott, s elszegényedett kunságiak nem tudtak teljesíteni. A székek másik kiemelt feladata a jogszolgáltatás volt. A szálláskapitányok bírói jogköre csak kisebb ügyekre terjedt. Nagyobb ügyekben, pl. örökösödési, vagy osztályos perekben az érintett szállások összehívott kapitányai testületileg ítéltek. Feltehetően a székkapitányság képezte a másodfokot. Tudunk esetekről, amikor a király vagy a nádor nevében, vagy helyette, kirendelt bíró ítélt, pl. kunok és mások közötti birtokvitákban, a kunok és kapitányaik közötti perekben, illetve a különböző szállások közötti perekben, határperekben. 1279-ben a kun törvény kijelölte letelepedési területeiket, de annak koronabirtok jellegén nem változtatott. Kimondta a nemzetségek osszák fel maguk között a földet. A kunok letelepedésére kijelölt koronabirtoknak a nemzetség használatába került része a nemzetségen belül, mint öröktulajdon szállt az utódokra. A nemzetségi földek, ha a nemzetség kihalt, nem szálltak vissza a koronára, hanem a legközelebbi oldalágra. Ezt a birtoklást egyénenként nem biztosította külön királyi adománylevél. Azt, hogy bizonyos esetekben mégis nyertek a kun birtokokra királyi adománylevelet, Gyárfás István annak tulajdonítja, hogy az adományozottak így kívánták birtoklásukat és nemességüket megerősíteni. GYÁRFÁS István III. 582-583. HATHÁZI Gábor 1987.41. GYÁRFÁS István III. 429. 28