Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

székek, a telekkönyvi tanácsok, az árvaszékek, a mezei rendőrségek fenntartását a községeknek kellett fedezni. A közbirtokossági magánjövedelemét kezelő gazdálkodási pénztárak mindezt csak ideig-óráig vállalták át. Egyre több településen vetettek ki pótadót. A közmunka kötelezettség megszűnt, de a feladat egy része, például a községi fuvarok megmaradtak. Fizetni kellett volna, de miből? Jászjákóhalmán a dilemmát úgy oldották meg, hogy a földadó minden forintja után kivetettek 12 krajcár községi fuvarváltságot.

974 A kerületi közgyűlés a pótadókivetést, mint önkormányzati jogot jóváhagyta. Az adótartozás szinte minden településen halmozódott. Halason mivel a tagosítás után a városi közpénztár elveszítette azokat a lehetőségeket, hogy a rendkívüli kiadásokra a közlegelőkből bérbeadjon párezer holdat, egyre halmozódott az adósság. 1867-ben a közpénztárt három hitelező is lefoglalta. A következő évben kivetettek 19,5% pótadót, de végül nem szedték be. 1869-ben viszont a régi beidegződések szerint differenciált pótadót vetettek ki. A birtoktalanokra 38%-os, a redemptusokra 19,5%-os pótadót, a megkülönböztetést azzal magyarázták, hogy a redemptusok átengedtek bizonyos földet közhasznosításra. A kerületi közgyűlés nem hagyta jóvá a rendiség halasi felélesztését.

975 A halogatás eredménye az lett, hogy 1872-re teljesen kiürült a közpénztár, mert a 34.754 forintos tartozás fejében teljesen lefoglalta az adóhivatal. 1870-ben Félegyháza is 23.512 Ft 87 krajcárral és a kamataival tartozott. A kir. adóhivatal elrendelte a város jövedelmeinek lefoglalását.

976 Kunszentmiklós és Fényszaru is több évi állami adóval volt elmaradva. Kölcsönt vettek fel a törlesztésre, de a pénzt másra fordították. 1870-ben az adóhivatal mindkét településen zárolta a legfőbb jövedelmet, a királyi haszonvételeket.

977 A beneficiumokat mindenütt bérbeadták. A hasznosítás újraszabályozása 1861ben került napirendre. A közgyűlésben elfogadott szabályozás alig tartalmaz változást az 1848 előtti időszakhoz viszonyítva. Továbbra is csak a birtokosok mérhették a borukat a szokásos három hónapig, pálinkát ők sem. Néhány év alatt rájöttek, hogy a régi szokásrend nem tartható. Ahogyan a nagy kunkapitány megfogalmazta, végveszély fenyegeti a királyi kishaszon vételeket, mert a nép a jogok követelésében féktelenné, a kötelességek teljesítésében pedig engedetlenné vált. Végül alapos helységenkénti véleményezés után úgy döntöttek, hogy a bor és pálinkamérés, mint monopólium szűnjön meg. Minden lakos megkapta az italmérési jogot. A példát Eger és Nagyvárad adta, azok mintájára az eladott bor, sör, pálinka után meghatározott helyi adót vetettek ki. Pl. a bor minden kimért iccéje után a bormérő két krajcárt fizessen a közpénztárba. Ebből a község fizette a fogyasztási adót. A szabályzatot elfogadták azzal a kikötéssel, hogy a háromhónapos szabad bormérés a birtokosok részére változatlanul megmaradjon.

978 A borméréshez kapcsolódó igények lavináját az 1859. évi ipartörvény 28. §-a indította el. A törvény megengedte, hogy az italmérési jogot hatósági engedéllyel a regaBKML Kf. lt. Kiskun Kapitányság iratai 700/1869. NAGY SZEDER István 1993. BKML Kf. lt. Kiskun Kapitányság iratai 1479/1870. SZML JK Alkapitányi iratok 2288/1870. SZMLJKKgy. 1510/1861. 265