Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Dorozsmán pl. a redemptusoknak 1x4 láncos területet 40 Ft, az irredemptusoknak 50 Ft taksáért adtak.

763 A dorozsmai eset ugyanabba a sorba tartozik, mint a halasi és a kunszentmiklósi példák. Dorozsma Ülléspusztáján is ahelyett a kilenc évvel korábban kiosztott erdőföld helyett osztottak másikat, amelyen nem sikerült a telepítés. A tanács a sikertelen telepítés miatt megszüntette a terület erdőföld jellegét és eladta szőlőföldnek. A bevételt a közadósság törlesztésére fordították. Az Ülléspusztán kiosztott új erdőföld területét, átmenetileg ismét veteményesnek használták köztes műveléssel. Az erdőföld a végleges felosztásig közbirtok maradt, s művelése erős önkormányzati, elsődlegesen kerületi központi irányítással történt. Az erdősített terület a redempció után az önkormányzati irányításnak és szervezésnek, és a központi kényszerítő intézkedéseknek köszönhetően növekedett, de megmaradt a legkisebb területű mezőgazdasági művelési ágnak. SZŐLŐK A szőlőföld a legszabadabb földtulajdon volt a Jászkun Kerületben, a legkevesebb kötöttséggel adható, vehető, örökölhető és zálogolható föld. A redemptus tőkeföldnél is szabadabb, s annál még egy lépéssel közelebb állt a polgári földtulajdonhoz. A szőlőföld és a tőkeföld között alapvető különbség volt, hogy a szőlőföld megszerzése soha nem tehette redemptussá tulajdonosát. A szőlőt az osztatlan közös tulajdonban hagyott földből kiszakított parcellákra telepítették. Az osztás helyéről, idejéről és feltételeiről a birtokosok és a tanács közös gyűlésében döntöttek. A végrehajtás megszervezéséről, a vonatkozó határozatok megtartatásáról a tanács gondoskodott. A szőlőtelepítésre kijelölt terület felett a birtokos közösség képviseletében a tanács mindaddig gyakorolta a tulajdonosi jogokat, amíg a „szőlő építéssel" e jogok át nem szálltak az új tulajdonosra. A szőlőre a jászkun öröklés fiúági prioritásai nem vonatkoztak, a lányok is örökölhették, az irredemptusok, sőt a zsellérek is birtokolhatták. Mivel redimált földből szakították ki, mindenkor bizonyos szolgáltatási kötelezettségek terhelték, amelyeket a tanács, vagy a kerületi közgyűlés szabott meg. A Kiskun Kerületben már az 1720-as összeírás idején számottevő szőlőtermelés folyt. Az akkor lakott öt kiskunsági településen összesen 444 szőlőparcellát mutattak ki. A legtöbb szőlőparcella Halason volt, a többi településen: Kunszentmiklóson, Lacházán, Szabadszálláson, Fülöpszálláson a gazdák 25,9%-ának nem volt szőlője, a többieknek fél kapástól 13 kapásig terjedt a birtoka. A legtöbbjük egy-másfél kapás nagyságú területet telepített. A Nagykun Kerületben Karcagújszállásról ismerjük a legkorábbi szőlőtelepítési adatot. 1720-ban húsz kapás, 1728-ban 39,5 kapás szőlőt műveltek. A szőlőtelepítés a Nagykun Kerület benépesülésével párhuzamosan terjedt. 1727-ben Kunmadarason száz kapás, Kisújszálláson ötven kapás, Kunszentmártonban 62 kapás szőlőt telepítettek. A Jász Kerület hét településén: Berényben, Fényszarun, 763 SZML JK Fasc. 1. № 978/1810. 222