Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

az erdőtulajdont érintő hatósági jogokat kaptak. Ezek közül nagy jelentőségű volt, hogy ha valaki a neki juttatott erdőföldet nem ültette be, azt a helybeli erdőinspektor bárkinek átadhatta beültetésre. Az erdőgyarapítás tulajdonosa az új birtokos lett.

747 A statútumokkal, központi rendeletekkel, és kerületi határozatokkal szabályozott és felügyelt erdőtelepítés és gazdálkodás a központosítás ellenére megtartott települési sajátosságokat, s őrzött némi tanácsi koordinálású autonómiát az erdőélésben. A helyi önkormányzatok szabad mozgástere az erdőföld osztatlan közös redemptus tulajdonából fakadt, ami fölött a birtokos közösség, illetve az őket képviselő tanács gyakorolta a rendelkezési jogok többségét. A birtokos közösség egyetértésével határoztak arról, hol mekkora területet jelöljenek ki erdőtelepítésre, s arról is, kik, milyen feltételekkel birtokolhatják az erdőföldet. Lényegében az elvégzett munkáért bizonyos feltételekkel elnyert erdőélési jogról döntöttek. A telepítő csak a fákat, s nem a földet kapta tulajdonba. A föld közös redemptus tulajdon maradt. Erdőföldet redempciós jog alapján osztottak. Félegyházán az osztókulcs egy negyed telek után egy lánc erdőföld volt, hat lánc hosszú dűlőből. Egyszerre nem nagy területet érdesítettek. A fatelepítésre kijelölt határrész rendszerint másra alig használható homokos föld volt, ezért gyakori, hogy a szőlők melletti határrészt osztják tovább. Szervezett faültetésről a kerületi erdőrendtartás után beszélhetünk. 1765 tavaszán, pl. fűzfát telepítettek kerületszerte. Fűzfatelepítés adatai a Kiskun Kerületben, 1765-ben Hely Telepített facsemete Facsemete fajtája Kunszentmiklós 4000 fűz Fülöpszállás 2000 " Félegyháza 4000 55 Majsa 2000 " Dorozsma 2000 55 Ahol a megszabott famennyiséget nem ültették el, ott a főbíró 12 Ft, a nótárius 6 Ft, s minden tanácsbeli 12 Ft büntetést fizetett saját pénzéből. Az erdőtelepítésre jótékony hatású volt a selyemhernyó tenyésztés szorgalmazása. Az 1770-es években szinte minden helység határában epreserdőket létesítettek. A fatelepítésre a homok megkötése miatt is szükség volt, mert a néhány évvel korábban ültetett fűzfákból csak kevés maradt életben.

749 Tíz év múlva jegenyenyár telepítést szorgalmaztak. A csemetéket a Jászkun Kerület központilag szerezte be Vácról, s osztotta el a helységek között. Egy-egy település 300-600 csemetét kapott.

750 A fűz és 747 SZM JK Kig. Fasc. 4. № 91/1814. 748 BKML Kh. lt. Prot. Curr. III. 41/1765. febr. 15. 749 BKMLKf. lt. L27. Cs. 5. Sz. 1/1771., Arc. 24. Caps. 1. Fasc. 1. № 1/1771. 750 BKML Kf. It. Arc. 23. Caps. 2. Fasc. 1. № 1/1781. 219