Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

is kiderül, hogy nemes Mészöly János a saját tajói földjén a tanács engedelme nélkül szárazmalmot épített. A kerület úgy dönt, ha már megépítette, ne rombolja le, de nem javíthatja és ezentúl senki engedelem nélkül nem építhet.

550 A malmok száma azonban tovább növekedett, s 1825-ben már a félegyházi malmos gazdák kérték, hogy tiltsa be a tanács a további malomépítést, kivált akkor, ha két kőre jár.

551 A kérést visszautasították, hiszen 1811-ben a nádor rendelkezése minden redemptusnak megadta a jogot, hogy malmot építsen, csak a határban a tanyák között volt tilos a malomépítés. A tiltást az őrletők állatai által okozható kár indokolta. Végül néhány hónap múlva annyi engedményt adtak, hogy bár az irredemptusok is építettek szélmalmokat, közülük senki nem alakíthatta át a malmát kétkövesre. A malomhely négyszögölének ára településenként változott. Karcagon 1812-ben 30 krajcár váltócédulában,

552 Félegyházán ugyanekkor a redemptus a Karcagon elfogadott árban kaphatott malomfundust, az irredemptus viszont egy forintért négyszögölét. Egy malomfundus 11 x 9 öl nagyságú volt.

553 Később Félegyházán egészen az 1840-es évekig a redemptus molnár ingyenesen kapta a malomhelyet, s csak 1846-ban, amikor már 39 szél- és 40 szárazmalom volt a városban, szüntették meg az ingyenes malomhely adást. Ettől kezdve egy szélmalomhelyért 50 ezüst forintot kellett fizetni. A malmokra a vámokon túl adót is vetettek, s a molnárok jelentős mennyiségű közmunkát teljesítettek. 1801-től Félegyházán évi 14 napban állapították meg a közmunka kötelezettséget. Korábban olyan panaszokról olvashatunk, hogy volt, akitől évi 50 napot követeltek. A túlzott, s mint kiderült egyenlőtlen és törvénytelen követelések elleni panaszok hatására 1794-től külön tizedest neveztek ki, aki a molnárok közmunkájának egyenlő elosztására ügyelt.

554 Jászberényben malominspektor és malombíró is volt, ám egyikük sem a közmunkát felügyelte, hanem a vízimalmokat ellenőrizték. Itt a hetenként beszedett vámot az inspektor a malombíróval közösen mérte meg. A vámgabona tárolása a város hombárjában történt, az elszámolásról külön vámkönyvet vezettek.

555 A természeti környezethez kapcsolódó haszonvételek A halászatot és a vadászatot minden településen a regale beneficiumokhoz sorolták, de korántsem azonos szigorral kezelték. Míg a halászati jogot inkább a község, a vadászatot a redemptusok gyakorolhatták. Mindkét beneficium közvetlenül hatott a lakosság megélhetésére, ezért a jogok érvényesítése nehéz feladat volt. A helyi önkormányzatoknak szinte évente újabb és újabb problémákat kellett megoldani, feltételeket megszabni ahhoz, hogy a közpénztár 550 BKML Kh. lt. Prot. Pol. XXXVIII. 47/1834. 551 BKML Kf. lt. Prot. Pol. 14. 416. Uo.440. 552 SZML Karcag lt. tan. jkv. 1812. 145. p. 553 BKMLKf. lt. Prot. 11. 165/1812. 554 BKML Kf. lt. Arc. 20. С 2. F. 9. № 4/1794. 555 SziKSZAl Mihály 2001.; SZML Jászberény lt. tan. jkv. 1816-18. 397. 165