Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

igazgatásra terjedt, gazdaságirányító intézkedései a települési és az egyéni gazdálkodásra is hatottak. A tanács, mint testület részt vett a kerületi elöljárók jelölésében, közgyűlési megbízottam keresztül a választásukban. Helyi szabályrendeleteket alkotott, lakosi jogot adományozott. Végezte az adóigazgatással, a katonaállítással és -tartással kapcsolatos feladatokat, felügyeletet gyakorolt a céhek felett. Hiteleshelyként tevékenykedett, bizonyságleveleket adott ki. Előtte zajlottak az adásvételek, kezelte a végrendeleteket. Ellátta a közgyámi feladatokat, felügyelt az árvák vagyonára, a kijelölt gyámokat elszámoltatta. Felügyelt a birtokviszonyok alakulására, az elővételi jogok betartására, a földfelmérésekre, a rendszeres időszakhoz kötött mezőgazdasági feladatokra. A tanács döntött a házhelyosztásokról, elvégeztette az összeírásokat, s az adóigazgatási feladatokat. Kezelete a kisebb királyi haszonvételeket, ellenőrizte a piacok, a vásárok, az ár- és bériimitációk megtartását. A tanács előtt fogadták a közösség pásztorait. Szabályozta a munkavállalást és a kereskedelmet. A katolikus településeken gyakorolta a kegyúri jogot, a református településeken — tagjain keresztül — részt vett a presbitériumok munkájában, s mindkét esetben a település kulturális és erkölcsi irányításában. Munkáját a szegődményesek népes csoportja segítette. A kapitányok és a községi főbírók hatásköre összetettebb volt a vármegyék szolgabírói, illetve községbírói hatáskörénél. Eltérő szinteken, de mind a bíró, mind a kapitány az igazságszolgáltatás és a közigazgatás mellett, a gazdasági, a kulturális és az erkölcsi irányítást is kézben tartotta. A jászkun helységekben még a legkisebbekben is a főbíró sokkal szélesebb jogkört kapott, mint a jobbágy községek bírói, akiknek hatósági jogait a földesúr erősen korlátozta.

377 A földesúri és az egyházi mezővárosok bíráihoz viszonyítva, ha azoknál nem is jelentősebb, de komplexebb hatalom volt a kezükben. Szabó László szerint ez annak tudható be, hogy jogilag homogén közösséget irányítottak: közösségük valamennyi lakója szabad ember volt.

378 Megállapításához annyi módosítást hozzá kell tennünk, hogy a jogi homogenitás csupán kifelé a kerületeken kívüliekhez való viszonyban érvényesült. A Jászkunságban lakó mentesült a földesúri függéstől, szabad ember volt. A személyes szabadság erősítette az identitást, hatott az önkormányzat működésére. Ugyanekkor nem feledhetjük, hogy a földváltás következtében a népesség személyes szabadsága a gazdasági és politikai jogok vonatkozásában differenciálódott. A vármegyékben a nemesség ki tudta vonni magát a főbíró hatalma alól, sőt Nagykőrös mezőváros esetében még szembe is fordulhatott a város vezetésével.

379 A Jászkun Kerületben a település minden tagjára kiterjedt a bírói hatalom a nemesekre is. Megjegyezzük, hogy a Jászkunságban a községektől a mezővárosokat csupán az országos vásártartási jog megléte vagy hiánya különböztette meg, a mezővárosokat megillető többi joggal a közös privilégiumból eredően a községek is rendelkeztek. A kerületben a helységek azonos kiváltságokkal éltek, önkormányzatuk működtetését a település nagyságrendjétől függően irányította népesebb, vagy kevésbé népes tisztségHORVÁTH Zoltán 1972. 565-572. SZABÓ László 1982a. 11-12. GALGÓCZY Károly 1896. 154., 167-170. 116