Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Gatti Beáta: "…most már meg vagyunk rokonosodva egészen". A család és a rokonság szerepe a bukovinai székelység indentifikációs törekvéseiben
ben. Ennek szimbolikus eseménye volt az 1977/78-as Röpülj páva! című televíziós vetélkedő, amelyet a Csiszér Ambrusné Palkó Margit által vezetett, több településről szerveződő Izményi Székely Népi Együttes nyert meg. Az előadott műsor egyszerre idézte fel az elhagyott szülőföldet, a bukovinai lakodalmi szokásokat, és a bácskai menekülést, mint traumatikus emléket. A győztes produkció a bukovinai székely csoport számára nem pusztán a közönségdíjat és a nagydíjat (valamint az azzal járó Ikarus „pávabuszt”), hanem egyúttal a korabeli kultúrpolitika igenlését és széles társadalmi elfogadottságot jelentett. Az 1990-es évek elejétől a növekvő számú egyéni alkotókat, előadókat, hagyományőrző csoportokat a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége nevű emyőszervezet fogja össze.12 Mindezek mellett az 1970- es, hangsúlyosabban az 1980-as évektől kezdve a történelmi alulnézetek, az évtizedekig elhallgatott történetek, a személyes és kollektív traumák kaptak hangot,13 így a kibeszélés, az elmondhatóvá válás által azok narratív módon történő feldolgozásának lehetőségét is felvetették. CSALÁDI TÖRTÉNETEK Számos példáját ismerjük az etnikai csoport történetének émikus szempontú összefoglalásának. Közel 300 pályamű, több tízezer oldalnyi visszaemlékezés, család- és élettörténet íródott 1952 után a Néprajzi Múzeum gyüjtőpályázataira, amelyek közül több nyomtatásban is megjelent. 14 Az élet- és családtörténetek (újrajfogalmazása, az autobiografikus írás kulturális habitusként és szociális viselkedési stratégiaként értelmezhető, amely utal egyfajta kor- és kultúraváltásra is. Ezek a belső motiváció mellett gyakran külső, kutatói bíztatásra készültek. Fő szervező elvük a család történetének megfogalmazása, így az a következő generációk számára is bármikor elérhető, előhívható. A család fogalma itt, mint leszármazási egység jelenik meg, számon tartva az oldalági rokonokat és a felmenőket gyakran a mitikus kezdetekig, az 1764-es eseményekig, gyakran falura pontosan megjelenítve ezzel a csíki székely származást is. A személyes/családi múlt elbeszélése a világ megtapasztalásának egy lehetséges módja, vagyis összegzése annak, hogy ki vagyok én, hogyan kerültem ide, kik voltak az őseim. Az elsősorban csíki származás és a családi kapcsolatok számon tartása a telepítések, így a bukovinai székelység diaszporikus jellege miatt korábban is hangsúlyos volt, napjainkban pedig a bukovinai székelység öntematizálásának jellegzetes formája. Az egyéni kezdeményezések mellett a családi múltat tudatosan kutató, feltáró, intézményes keretek által is támogatott tevékenységek az 1990-es évektől indultak, amelyek elsősorban Rudolf László, Elizabeth Long nevéhez, családfa- valamint DNS-kutatásaikhoz kötődnek.15 12 A Szövetség tevékenységéről lásd bővebben: www.bukovina.hu (2014.09.20.) 13 Például Sára Sándor Sír az út előttem (1987) című többrészes fdmeposza vagy Csupor Tibor írásai (CSUPOR Tibor 1987.). 14 A bukovinai székelység populáris írásbeliségét Forrai Ibolya foglalta össze (FORRAI Ibolya 1989.). 15 Lásd bővebben a családfakutatásokról: http://www.bukovina.hu/csaladfakutatas/, valamint a DNS- kutatásról: http://www.bukovina.hu/dns-kutatas/ (2014.09.20.). 94
