Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Krupa András: A család szerepe a szlovák anyanyelv megőrzésében, a magyarosodás folyamatában a hazai - főként alföldi - szlovákok önvallomásai alapján
rete. Ez a táperő azonban csak addig a fokozatig érvényes, amíg a kétnyelvűség még éltető erő: Mind a két szülőm szlovák vót. Hát többnyire szlovákul beszéltek, de velem mindig magyarul. Hanem egyszer úgy vettek észre a szüleim, lehettem olyan másodikos, harmadikos, odafigyeltem mindig, hogy ők hogy beszélgetnek, és végül ragadt rám annyiból, hogy hát mondja apámnak az anyu, hogy: Hej, nože doneste troška krumple do tej slamienki! Hát akkor láttam, hogy az apám indult, és szakajtóban hozza a krumplit. No akkor mingyár tisztába vótam, hogy itt ez, biztos... No oszt nagyon meglepődtek ők is, mikor osztán én is szlovákul válaszoltam nekik vissza. Oszt mongya az apám, nagyon jópofa ember vót: Hé, toto ďiovča sa vie zhovárať po slovenskí! — A dačo vie! — Nože mu rozprávaj voľačo. Hneď tí vraj donesie! A tak aj bolo. Tak. Čo mi rozkázala, to som aj spravila! (Te, ez a lány tud szlovákul is - Dehogy tud! No, csak mondj neki valamit. így is volt. így. Amit parancsolt, azt meg is tettem!) A folytatás azonban nem pozitív végű, mert a szülők továbbra sem erőltették a szlovák szót, s mivel ő sem értett mindent, felamás szlovák tudása maradt: Osztán nem sokat beszéltek velem, mert, hogy mondjam, nem minden szót azér értettem meg. (Kiskőrös) A szülők szlovák beszélgetése - mint bevezetőnkben említettem - titkos nyelvvé vált; Azt akartuk, hogy a gyerekek ne tudják, mit beszélünk. Az öreg szülök, az mind szlovákok voltak. Aztán már magyarul. (Ácsa) A harmadik generációbeli adatközlők kettős nyelvtudása párhuzamosan a gyermek értelmi fejlődésével együtt alakult ki, ha a szülők egyaránt kommunikáltak magyarul és szlovákul: Medzi sebou po slovenskí. A keď sa po slovenskí sa shovárali, aj po maďarskí. Moji rodičia sa po maďarskí shovárali, že aj maďarskej reči aj slovenskej reči som počúv, a tak som sa aj naučili. (Egymás közt szlovákul. És amikor szlovákul beszéltek, magyarul is. A szüleim magyarul is beszéltek, így a magyar nyelvet és a szlovák nyelvet is hallottam, és így meg is tanultam.) (Kisnána) Az elmagyarosodó iijabb generáció a népi kultúra szóbelisége bizonyos rétegeinek anyanyelvű megőrzésében nembeli eltérést is mutat. Egyes adatok szerint a második világháborúig a szlovák népdalt tovább éltették a lányok közös szórakozásukkor, mint a legények, még abban az időszakban is, amikor már köztük a magyar nyelvű éneklés vált általánossá. (Galgaguta) A családon belüli teljes nyelvváltás akkor következik be, amikor az egész család mindig csak magyarul érintkezik. Ezt tanúsítja békéscsabai adatunk: A naveki už iba po maďarskí, aj doma, na Čabe, naveki po maďarskí, tak. Hat aňi zo susedov, ľebo aj tí, ked sa klaňajú, tak iba po maďarskí. Aľebo ked sa aj zinďeme dovena, tak iba že: Hogy vagy. Tak razon iba maďarskí šeci. Tak veľmej sa pozanaháva toto. (És mindig csak magyarul, itthon is, Csabán mindig magyarul, így. A szomszédokkal sem, mert azok is, mikor köszönnek, csak magyarul. Vagy ha összejövünk (a család), akkor csak: Hogy vagy? így egyszerre magyarul mindnyájan. Ennyire elhagyjuk ezt (a nyelvet). (Békéscsaba) Az emlékezők szerint az anyanyelv elfelejtésének egyik fő oka az utóbbi időkig szlovákságukat megőrzők elöregedése, vagy elhalálozásuk: A szlovák nyelv 83 t i