Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Krupa András: A család szerepe a szlovák anyanyelv megőrzésében, a magyarosodás folyamatában a hazai - főként alföldi - szlovákok önvallomásai alapján

jönnek: Csókolom! Én viszonzom: Jó napot Pali! Jó napot Csabika! így beszélgetek velük, mert hiszem, hogy mindegyik nyelv egy ember.) (Csömör)

A nagyszülők nélküli kis családban a szülők és a gyerekek együttélésekor is sokáig szlovákul kommunikáltak. A magyar nyelv megismerésében az egyik cezúrát az iskolai oktatáshoz kötik: No čak doma sme sa slovenskí zhovárali Doma nás ňeved’eľi rodičia učiť po maďarskí, ľebo ľen po slovenskí Ľen v škoľe, čo zrne sa naučiľi. (Ugye otthon szlovákul beszéltünk. Otthon a szülők nem tudtak magyarul tanítani, mert csak szlovákul. Csak az iskolában, amit tanultunk.) (Lucfalva)

Doma lem slovenskí. Ľem slovenskí, lem slovenskí, lem v škoľe zrne začľi maďarskí. Habár ja aj teraz sa s mojou ďiovkou slovenskí zhováram. Ni maďarskí. (Otthon csak szlovákul, csak szlovákul, csak szlovákul. Csak az iskolában tanultunk magyarul. Habár a lányommal most is szlovákul beszélgetek, nem magyarul.) (Péteri)

Jól kimutatható az átmenet a kétnyelvűségbe és az anyanyelvhez való visszatérés a családtagok között. Az előbb idézett péteri asszony szerint ha a magyar férj otthon van, magyarul folyik a kommunikáció, de ha az anya a lányával van együtt, szlovákra váltanak.

Békéscsabán az adatközlő apró részletekig érzékelteti az átmenetet, mely a nagyszülők halála után jelentkezik, amikor az apa inkább magyarul, az anya pedig szlovákul beszél: Po slovenskí zrne sa zhovárali zo starimi roďičma. A poton už zos našma roďičma sa už aj po maďarskí aj po slovenskí. Hát, otec, ten sa račej taktok po maďarskí. Mať tá inkáb sa nán slovenskí dovrávaľi taktok.

(A nagyszülőkkel szlovákul beszéltünk. Aztán szüléinkkel már magyarul is és szlovákul is. Hát az apa szívesebben beszélt magyarul. Az anyám, ő inkább szlovákul szólt hozzánk, így.) (Békéscsaba)

A vegyes nyelvű házasság nem mindig idézi elő azt, hogy a családban honos szlovák beszédet felváltsa az új családtag magyar nyelvűsége. Előfordult, hogy ő is alkalmazkodott: Muž ten bol Madár, al’e vedel slovenskí, tak ja. (A férjem magyar volt, de tudott szlovákul, mint én.) (Öskü)

A vegyes nyelvű házasság az etnikai, emberi közeledés, az egyenjogúság megnyilvánulásai. A pozitív példák ellenére a házasfelek esetleges kétnyelvűsége nyomán a nyelvválasztást előkészítő legmeghatározóbb vektorok. A szlovákok körében pedig a második világháború óta igencsak általánossá váltak.

A viszonylag egy tömbben élő szlovák lakosság az adatközlők szerint jobban, ill. hosszabb időtartamban őrizheti meg anyanyelvét: (So sestrou) po slovenskí, mi ľen po slovenskí zo šeckima zhovárame. Secká dedina (je slovenská), ľen málo jesto, čo taktok po maďarskí, aľe ľen títo mladší, aľe mi už takíto, mi sa šecko slovenskí. (A nővéremmel) szlovákul, mi csak szlovákul beszélünk mindenkivel. Az egész falu (szlovák), csak kevesen vannak, hogy így magyarul, de csak ezek a fiatalabbak, de mi ilyen korúak mindnyájan szlovákul.)

(Lucfalva)

Azonban ebben a faluközösségben, a családban éppen a fiatalabb nemzedék (például a fiai) miatt két nyelven érintkeznek, s ezt annak ellenére közölte, hogy az egész falut, mint szlovák nyelvű entitást jellemezte: Hat doma jeden po maďarskí, druhí po slovenskí (synovia). A ja po slovenskí vravín, aj hát von mi vraví po

81