Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Krupa András: A család szerepe a szlovák anyanyelv megőrzésében, a magyarosodás folyamatában a hazai - főként alföldi - szlovákok önvallomásai alapján
KRÚPA ANDRAS A CSALÁD SZEREPE A SZLOVÁK ANYANYELV MEGŐRZÉSÉBEN, A MAGYAROSODÁS FOLYAMATÁBAN A HAZAI - FŐKÉNT ALFÖLDI - SZLOVÁKOK ÖNVALLOMÁSAI ALAPJÁN Az ezredfordulón a magyarországi szlovákok körében élettörténeteket gyűjtöttem. A kutató tevékenységem egyik célja az volt, hogy személyes vallomások révén feltáruljon az egyén, a család és a közösség viszonya az anyanyelvhez. S ezen belül kiemelt feladatnak tekintettem, hogy ez által az is feltáruljon, hogy a különböző korú családtagok mennyire őrzik, védik anyanyelvűket, s hogy milyen fokozatai vannak elhagyásának, ill. a magyar nyelv átvételének. Az anyanyelv állapotának, továbbalakulásának problémaköre égető témaként kap helyet a szlovák nyelvkutatók, szociolingvisták munkáiban. Az egyik legújabb, a 2002-2010 közötti állapotot feldolgozó szociolingvisztikai kutatás a szlovák identitásban leginkább érintetteket, - akik e vonatkozásban a hazai szlovák nemzetiség legöntudatosabb rétegének tekinthetők - a szlovák önkormányzati képviselőket vette célba. A sokoldalú és nagy terjedelmű tanulmánykötet összegző adatai szerint ők mind a családi, mind a nyilvános kommunikációban a szlovákot és a magyart egyaránt használják, de egyes beszédhelyzetekben inkább a magyart preferálják.1 A békéscsabai szlovák önkormányzat egyik vezetője cikkében pedig magyarul beszélő szlovákokról ír, akik a szlovák identitásukat még határozottan megőrizték, ugyanakkor teljes nyelvcserén estek át.“ Gyűjtésünk során arra törekedtünk, hogy a vallomástevők őszintén beszéljenek anyanyelvi állapotukról. Olyan idősebb generáció tagjai ők, akik gyermekkorukban még majdnem teljes szlovák környezetben éltek, majd az évek során jelentős nyelvi változásokon mentek keresztül. Amikor az ő visszaemlékezésük elhangzott, a szlovák nyelvűség náluk (s általában a hazai szlovákoknál) már háttérbe került, csökkent a nyelvi öntudat. Közben a 1946^18 között lezajló lakosságcsere következtében a többséget alkotó szlovák helységbeli szlovákok kisebbségbe kerültek. Ez egyik kiemelkedő tényezője az anyanyelv gyengülésének. A magyar nyelvűség térhódításában azonban nemcsak e történeti esemény, hanem számos más társadalmi faktor is közbejátszott. Az egyik változást okozó belső tényező maga a család. Ennek sajátosságait dolgozzuk fel előadásunkban. A külső tényezők nem kevésbé hatékonyak: mindenekelőtt az iskolai oktatás magyar nyelvűvé válása, az egyházak magatartása, a munkahelyek változása, a katonaság, a tömegkommunikáció (televízió) nagymérvű elterjedése. Az evangélikus egyházban korábban a vallás oktatása anyanyelven történt, mintegy a lakosságcsere idejéig. Az 1930-as évek végéig azonban ez biblikus cseh nyelven történt, ezután 1 2 1 HOMIŠINOVÁ, Mária - UHRINOVÁ, Alžbeta - ONDREJEVIČ, Sergej 2013. 2 LÁSZIK, Michal 2014. 77
