Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Ferkov Jakab: A zádruga mint nagycsaládi gazdasági szervezet a bunyevácoknál

vagy a jószágállományban történt pusztulás, akkor a többiek kisegítették. Az árván maradt gyermekek az örökségből ugyanolyan részt kaptak, mint ami az apjuknak járt volna, illetve ha a fiú már felnőtt, akkor esetenként valamivel többet is kaphatott, és új szállást számára a nagyapa vett.8

A bajai és szükebb környékén élő bunyevácok körében a zádrugák egykori voltára nincsenek közvetlen adatok, ám közvetett nyomok alapján feltételezhető, hogy valamikor itt is létezett egyfajta vérségi alapon álló, nagycsaládi gazdálkodási rendszer. Erre utalnak az olyan szokások is, hogy a XX. század elején még kötelessége volt az új menyecskének megmosni apósa lábát, továbbá kezet kellett csókolni apósának és anyósának, és ha távozni akart valahová új otthonából, csak az ő engedélyükkel tehette meg még abban az esetben is, ha csupán a szüleit szerette volna meglátogatni. Továbbá vendég érkezésekor, neki kellett felszolgálni, és még számos ilyen és hasonló adat utal a zádrugák egykori létezésére.9

Összefoglalva elmondható a zádrugákról, hogy többnyire vérségi és házassági alapon épültek föl. Az elnevezés nagyjából a XIX. sz. első felében lett általános, és egyes helyeken a XX. század második feléig is fennmaradtak. Felépítésük és működési rendjük nagyjából azonos volt, de a tagok száma széles határok között mozoghatott, legkevesebb 20 főt azonban mindig elért. A tagok jogait és kötelességeit tekintve a különböző tájegységek zádrugáinál lehettek különbségek, és gyakoriak voltak az egy-egy szerepkört betöltő funkciók megnevezéseinél is, illetve ezek időtartalma ugyancsak különbözőképpen alakulhatott. Tagjai között az összeházasodás negyedízig tilos volt, és ezt általában be is tartották, és mivel az örökösödési rend is kedvező volt, az egykézésre itt nem volt példa. Másik nagy előnye pedig az volt, hogy összefogva és közösen gazdálkodva, a gazdaságilag nehéz időket nagyobb eséllyel és könnyebben vészelhették át.

8 ČERNELIČ, Milana 1992. 105-116.

9 A. S. 1990. 154.

74