Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti zsidó család a XX. század elején (Kircz Fülöp fogatos fuvarozó családja)

leánygyermeket hagyott maga után: Idát és Ilonát. Majd 1900-ban újra nősült Rózsahegyről, Kohn Teréz postamesternővel kötött házasságot, akinek apja könyvkötő és nyomdatulajdonos volt. A házasságkötés után rögtön Kecskemétre költözött a családjával. Azért választották ezt a várost, mert Kohn Teréz édesanyjának jómódú bátyja élt itt, aki jó szívvel ajánlotta nekik a várost. Ahogy Kircz Olga fogalmaz: „A család életnívójának emelése, a gyermekek megfelelő neveltetése igényelte, hogy városban éljenek”. Itt a második házasságából még három leánygyermek született: Mariska, Olga és Alice. Itt az apa teherfuvarozóként dolgozott két kocsissal, lófogatával főleg bútort fuvarozott.

A család soha nem rendelkezett önálló ingatlannal, mindig csak bérelt házakban laktak a városközpontban: a Kaszap utcában, majd a Rákóczi úton. Kircz Fülöp még kisgyermekkorukban elmagyarázta leányainak, hogy ő nem gazdag ember, nem tud majd nekik hozományt adni, de taníttatni fogja őket. És nem kis anyagi áldozatok árán mind az öt lányt taníttatta, Olgát a kecskeméti angolkisasszonyok gimnáziumában, majd annak megszűnése után kivételes esetként átvette őt a piarista gimnázium. Noha ott a zsidó vallású tanulóknak jóval magasabb összegre rúgott a tandíjuk, mint a római katolikusoknak. Mind az öt leány zenei nevelést is kapott. Olga németül és angolul magánúton, franciául, latinul és ógörögül az iskolában tanult. Ilona nagy küzdelmek után Prágában szerzett orvosi diplomát, majd Csorbára került, ahol a spanyolnátha-járvány áldozata lett. Ida a kecskeméti konzervgyár tisztviselőjeként, német levelezőként tudott elhelyezkedni. Az apa tehát felvilágosult ember volt, aki mindig hangsúlyozta lányainak a tanulás jelentőségét. O is vágyott rá fiatal korában.

A vallásnak nem volt központi helye a család mindennapi életében - ám az ünnepeket rendre megülték. Péntekenként otthon gyertyát gyújtottak. A neológ hitközség istentiszteleteire is eljártak, ahol a kötelező héber mellett magyar nyelvű prédikáció és magyarázat is elhangzott. Kircz Olgában nem volt meg a belső késztetés a zsidó vallás mindennapi megélésére - sőt azt is elmondta, hogy ő inkább a kecskeméti református templomba szeretett eljárni, beült a leghátsó padba, és hallgatta a prédikációt.

A KIRCZ CSALÁD ÉLETE A XX. SZÁZAD ELEJÉN (1910-20-AS ÉVEK)6

Ebben az időszakban Kircz Fülöp családja a Rákóczi úton élt egy bérelt házban, amelynek a homlokzatán kék cégtábla hirdette: „Kircz Fülöp bútorszállító” - a ház előtti térségben álló két - egy kisebb és egy nagyobb - bútorszállító kocsival. A házhoz hosszú, tágas udvar tartozott, ahol teherkocsik és targoncák álltak a döngölt földön. Ez a hely a gyermekek játszótere volt: télen kokszos nyeles lapáton szánkáztak, nyáron pedig kóclabdával és „nokkerli szaggatóval” teniszeztek. A fa szín mellett volt a kút: „nem édes, csak közelvizes szivattyús kút”, mellette a nagymosáshoz szükséges „rézüstös katlan”. A kút vizét egy kifolyó vezette a szín elé, és a gyerme-6 A XV1II-XIX. századi Kecskemét zsidó társadalmát és a helyi zsidóság életmódját Ö. Kovács József mutatja be: Ö. KOVÁCS József 1996. 17-145.

58