Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti zsidó család a XX. század elején (Kircz Fülöp fogatos fuvarozó családja)
Kircz Olga idős korában gondozta, illetve továbbírta a családi krónikát, viszszaemlékezéseket írt a XX. század első felének kecskeméti életéről és családja további sorsáról:3 „Kutatásom során szereztem tudomást dr. Kircz Oszkárnénál egy létező családfáról, sőt egy családi krónikáról is, melyet Löw Fülöp, a család egyik tagja német nyelven állított össze. Én vállaltam, hogy ezt a meglévő krónikát, szerény képességeim szerint, kiegészítem, illetve tovább írom.” A KIRCZ CSALÁD A Kircz család krónikájában olvashatunk arról, hogy a legrégebbi időkből számon tartott ősük a XVI. században holland vagy német földön élt. A krónikás így ír: „A Kircz család a családi hagyomány alapján Hollandia, majd Németország felől vándorolt kelet felé, amelyre rossz életkörülményei kényszerítették. Az első verzió szerint, és ez családi hagyomány, hogy Hollandiában gyémánt csiszolással foglalkoztak, mielőtt Németországba jöttek volna. A második verzió szerint, mely szájhagyomány [...] az egyik német választófejedelem »udvari zsidója« volt. De valami folytán kegyvesztett lett és nem léphette át többé az »udvar« küszöbét. így kényszerült tovább vándorolni.” Majd a család a morvaországi Holleschau4 (német) vagy Holešov (cseh) városába vándorolt — ahol a korabeli helyi törvénykezés szerint a zsidó családok fiai közül csak a legidősebb házasodhatott meg, így próbálták meg visszaszorítani a zsidóság létszámát. Mária Teréziának a morvaországi zsidóság életét ellehetetlenítő rendelete azt célozta, hogy elűzze őket hazájukból. Ám egy bocher hírt hozott Magyarországról, arról, hogy a magyarok türelmesebbek a zsidókkal, zsidólétszámszabályozó rendelet nincs, gettó sincs. így a másodszülött fiú választottjával útra kelt, és a bocher által megjelölt első magyarországi településen összeházasodtak. A menyasszony, Ráchel anyja és az asszonyok egy külön kocsin követték őket, hogy illően történjék az egybekelés. Egy másik szekéren a vőlegény utazott a barátaival, így szól erről a családi elbeszélés: „...Ráchel és Jichok boldogan készülődtek az esküvőre. Ráchel felöltötte szép ruháját, de mielőtt fejkötőjét felöltötte volna, ebben a pillanatban az anyós kezében csattant az olló, és Ráchel aranyszőke hajfonata a földre hullott... Menni kellett a Chüpe alá. A Chüpe alatt már ott állott Jichok kitliben, és őt, Ráchelt Jichok körül vezették annak kifejezésére, hogy férjének engedelmes, hűséges, odaadó párja lesz, akinek előzőleg odaajándékozta gyönyörű haját. Örök hűséget esküdtek egymásnak, a férfiak elmondták imáikat, és az esküvő után mint férj és feleség készültek az útra.” (1720) 3 Az 1911. évi kecskeméti földrengésre való visszaemlékezése (VAS Miklósné KIRZ Olga 2010. 19-20.) és a Bujszi című elbeszélése (BEREZNAI Zsuzsanna 2001. 153-156.) Bereznai Zsuzsanna szöveggondozásában látott napvilágot. 4 A holleschaui zsidóság történetéhez: FREIMANN, J[akob] 1904. 56
