Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Fehér Zoltán: A bátyai újranépesedés anyakönyvi bizonyítékai

1714. december 13-án: ,J$tephanus Copitan".*4) Valószínű, hogy a bátyai anyakönyvben szereplő német, olasz katonatisztek és a szintén itt szereplő Markovics és Vidakovics nevű személyek azonosak lehettek az Urosevics által említettekkel. A keresztelési anyakönyvben a következő német családnevekkel találkozunk: yJFalstattf'?5 „Coloriger”,86 ,Jármon" és „Sivenhosfern”,87 „Generoso Dno Capitano De olezino, lllustris Dna Tereza Rota, Per IUustris Dnus Josephus Grivalits, Illusztris Dna Teresia Rosa Pastor et Rosa"** „Ollerber” és ganger"*9 Valószínűnek tartom azt is, hogy az itt név nélkül bejegyzett olasz generális azonos lehet a bátyai anyakönyvben szereplő Pietro Ricardival, akinek Josephus Petrus nevű gyermekének bátyai keresztelése idején ötven éven felülinek kellett lennie. Valószínű, hogy ekkor már nem élt parancsnoki jogaival, a magyar vármegye rendszer nem engedte meg, hogy függetlenítse magát tőle. Ha az egymást kiegészítő adatok igazak, akkor Bátyán a XVIII. századi újranépesülés idején egy igen erős délszláv dominancia érvényesült a német-olasz-délszláv eredetű katonai parancsnokok és a délszláv plébános részéről. A helyi magyarság - az itt élő nemeseket is beleértve - ennek következtében ki volt téve nevük elszlávosításának, és kétnyelvűekké váltak.

A délszláv plébánosok egy része a horvát iző nyelvjárást beszélte, és emiatt sok családnevet eszerint irt be. Pintér helyett Pintir, Gregorics helyett Grigories, Mészáros helyett Miszaros, Méhes helyett Mihes, Berta heyett Birta, Decsák helyett Dicsak, Deák helyett Diák, Dumsich helyett Dimsich, Pleva helyett Pliva szerepel.

A bátyai újranépesedésről az él a köztudatban, hogy ide kizárólag délszlávok érkeztek. A már tárgyalt német, olasz, lengyel letelepedők mellett nem elhanyagolhatók a Felföldről (főképpen a Zoboraljáról, Mátyusföldről, Csallóközből, Vág mentéről) és Magyarország más tájairól érkező magyarok sem. Az anyakönyvekbe beírt helynévi eredetű családnevek ugyanis erre engednek következtetni, ám ennek a kérdésnek a vizsgálata külön tanulmányt érdemel.

84KFL. Kér. 1714. dec. 13. 85KFL. Kér. 1715. febr. 8. 86KFL. Kér. 1715. okt. 15. 87KFL. Kér. 1723. okt. 10. 88 KFL. Ker. 1725. júl. 3. 89KFL. Kér. 1725. jún. 24.

45