Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Fehér Zoltán: A bátyai újranépesedés anyakönyvi bizonyítékai
FEHER Zoltán BÁTYA ÚJRANÉPESÜLÉSÉNEK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA AZ ANYAKÖNYVEK TÜKRÉBEN 1988-ban jelent meg a Kalocsai Múzeumi Közlemények 1. számaként az a dolgozatom,1 amely Bátya XVI. századi családneveit egy könyvészeti forrás,' a település XVIII. századi népességét pedig az 1703-as, az 1715-ös, az 1720-as, az 1728-as összeírások, valamint az 1770-es úrbárium1 2 3 névanyaga alapján vizsgáltam. A török kori névanyag teljes egészében magyar családneveket tartalmaz, a XVIII. századi pedig az újranépesülés következtében a magyar mellett már sok idegen nevet is. A feldolgozásban külön választottam a magyar és az idegen (délszláv) családneveket, azután névtani szempontból csoportosítottam a személynévből, a helynévből származókat, a foglalkozásneveket, a népneveket, a tulajdonságra utaló és a bizonytalan eredetű családneveket. Minden típusnál megállapítottam az előforduló nevek számát, és azt, hogy ezeket hány család viselte, így mekkora egy-egy név terheltsége. Megállapítottam a névgyakoriságot, majd kimutattam az egyes nevek kontinuitását számszerűen és százalékban. A dolgozat elkészítése idején már évtizedek óta tanulmányoztam, másolgattam a helyi plébánia hivatalban megtalálható 1714 óta vezetett keresztelési, házassági és halálozási anyakönyveket.4 Ezek az anyakönyvek később a Kalocsai Érseki Levéltárba (mai neve: Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár) kerültek, ahol digitalizálták őket, és onnan ki lehetett „bérelni” azokat. így sikerült lemásolnom mindhárom névanyagát 1714-től 1770-ig. Éppen ez az az időszak, amikorra az újranépesülés lezárul, és a falu népessége és névanyaga többé-kevésbé rögzül. Már ekkor élt bennem a gyanú, hogy a kétféle forrásanyag nem teljesen fedi egymást. A konkrét öszszevetés érdekében a rendelkezésemre álló névanyagot ábécé-rendben egy nyolc oszlopos táblázatba rendeztem, amelyben az első öt a XVIII. századi összeírások neveit, az utolsó három az anyakönyvek családneveit tartalmazza. így egyértelműen kiderült, melyek azok a családnevek (és nyilván az azokat viselő családok), amelyek mindvégig jelen vannak, vagy éppen itt-ott hiányoznak az anyagban, illetve a populációban. Az is nyomon követhető, hogy mikor jelenik meg egy-egy családnév, és hogyan változik az írásmódja. Az összegzés eredménye a következő táblázatból látható. 1 FEHÉR Zoltán 1988. 2 VASS Előd 1980. 3 Pest Megyei Levéltár (a továbbiakban: PL.) Cp. II. 4L 1703. Posessio Bátya ll/a-12. p.; Országos Levéltár (a továbbiakban: OL.) Regnicol. lt. Országos összeírások. Lad. CC. No. 8. 1715. 14-15. p.; Ol. Regnicol. Lt. Országos összeírások. Lad. EE. No. 8. 1720. 257-258. p.; PL. Cp. 1. 4. 789-794. p. 4 A halotti anyakönyvben rendkívül magas a 14 éven aluliak száma. (Főleg a néhány napos, hetes, hónapos csecsemőké.) Oka valószínűleg a táj mocsaras voltából következő egészségtelen, mocsári lázat okozó levegő, ami ellen a felnőttek már akklimatizálódtak. A halott életkorát azonban nem a kezdettől, és később sem minden alkalommal jegyezték föl. 37
