Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Gallusz László: Változó tanyai gazdálkodás. A mezőgazdasági nagyüzemmel dacolva és versengve

ke élelmiszertermelő kisüzem volt a maga nemében, nem beszélve környezetvédelmi szerepükről: az agrárreform, majd a beszolgáltatással összekötött konfiskálás idején (1945 és 1949), majd a földmaximum újabb csökkentése során (1953), s a határrendezésekkel (ami nem ölelt fel minden községet), a mezőgazdasági nagyüzemek mamut-parcelláinak kialakítása során (az 1960-as évek derekától az 1970-es évek első harmadáig).

Eredménytelen igyekezet volt valamennyi, melyek során több ezer tanya tűnt el, nem hivatalos becslések szerint 3-5000-re tehető számuk, de a megmaradt tanyák, melyeknek földjét nem kebelezte be a birtok, mintegy dacolva a korral, túlélték a privatizálással legyöngített és a megsemmisülés határára sodródott, egészen az 1980-as évek végéig favorizált nagyüzemet, ki tudja hányadszor bizonyították a magántulajdon erejét, így Szerbia, ezen belül Vajdaság mezőgazdasága napjainkban a falusi és tanyai gazdaságokra alapozódik. Tegyük hozzá: ezúttal is a háttérbe került tanyai gazdaságokra, pedig a rendszerváltást követő időszakban (2001) a tartományi és a köztársasági szaktárca is váltig hangoztatta a tanyai gazdálkodás újjáélesztését, szilárd utakat, villanyhálózatot ígérve az érdekelteknek. Semmi sem valósult meg az ígéretekből, de hogyan is valósulhatott volna meg, amikor a tízegynéhány év alatt több mint egy tucat miniszter váltotta egymást az agrártárca posztján, s akár egyik kezünkön összeszámolhatjuk az újonnan épült tanyákat, melyekhez néhány mezőgazdasági gépforgalmazó, illetve terményfelvásárló telephely párosul.

A tanyai gazdálkodás jellegzetessége (ez részben általánosságban vonatkoztatható napjaink mezőgazdasági termelésére) a termőföld, illetve a növénytermelés és az állattenyésztés egymásra utaltsága, szoros egysége, amit az 1974-ben életbelépett Társult munka törvénye bontott meg a mezőgazdaság és a szövetkezetek vakvágányra jutott átszervezése során. A természettel együtt élő és a biológia törvényeit meg az agronómia törvényszerűségeit ösztönszerüen tisztelő gazda azonban továbbra is vállalja ennek az egymásra utaltságnak a kockázatát. Mindez szinte megerősíti Tessedik Sámuel véleményét a tanyai gazdálkodásról, amit A’ Paraszt Ember Magyar Országban, mitsoda és mi lehetne... című, 1786-ban megjelent munkájában így fogalmaz meg: „A paraszt általlátja azt, hogy lehetetlenség a háztól oly igen távol mezőnek és gazdaságnak illendőképp gondját viselni, s azáltal akar magán segíteni, hogy a falutól egy, két, három mérföldnyire is úgynevezett szállást, házat, istállót építtet, ahová gabonáját a messzevaló jószágról s mezőről összehordván, marháit is ott telelteti, majd minden gazdaságbeli dolgát ott viszi végbe...”

Dűlő hosszan rózsabokrok díszítik az Ada községbeli törökfalui Nagy úti tanyavilágba vezető utat. Rózsabokrok a búzatáblák meg kukoricaföldek közé ékelve? Jelképesen ilyen „rózsás” lenne mezőgazdaságunk, a tanyák, a tanyai gazdálkodás helyzete, ez a sajátságos életforma? Az adatok birtokában aligha! 1973-ig, a tagosításig, az adai Halász József Mezőgazdasági Kombinát nagyparcelláinak kialakításáig közel 80 tanya sorakozott a Nagy úton, iskolája, a Csúzdi iskola, kovácsa, de még kocsmája is volt a tanyavilágnak. Ma 18 gazdatanya emlékeztet a virágkorra. Arra az időszakra, amikor gazdaságonként legtöbb 10 hektár szántó gondos művelése és a hozzá tartozó állatállomány jóval túlhaladta a külterjes önellátó gazdálkodás szintjét, utat nyitva a fokozatos fejlesztés előtt.

178