Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Klamár Zoltán: "Kilencszáz és tizennégybe felborult a világbéke". Rímfaragó bácskai bakák és más egyebek egye hadiújság meg némi szórványos emlékanyag tükrében
A katonanóta „gyártása” igencsak dívhatott a fronton szolgálatot teljesítők körében, mert több elöljáró is felfigyelt a jelenségre, sőt, közülük nem egy le is jegyezte, közre is adta azokat. A népi líra eme alkotásai a hosszú háború alatt e^yremásra születtek. Van köztük katonasirató, katonakeserves és csatadal egyaránt. Az 1917. évi januári első számban Dr. Pataj Sándor tette közzé A zombori 23-as kezdetű „népdalt”: „A zombori 23-as magyar regimenttel / Az én drága közvitézem, az is azzal ment el. / Piros arccal, piros ajakkal, mosolyogva kérte, / Hogy a rózsám, fehér rózsám tűzzem kebelére. / Az volt az utolsó rózsa, amit néki adtam, / Az volt az egyetlen csókja, amit tőle kaptam. // Rózsa nyílik minden fámon, ott hervad az ágon, / Elpusztult a legédesebb, legdrágább virágom, / Hiába volt a kebelén, golyó ment a szívébe. / Piros ajka, piros arca, de fehér lett tőle. / Hiába volt a kebelén, ráömlött a vére, / Piros lett a, piros lett a fehér rózsa tőle.”" A kicsit döcögős szövegen érződik, hogy még nem csiszolta, alakította a közösség. Dallamát sem tette közzé a lejegyző, sőt még arra sem utalt, hogy melyik ismert vagy kevésbé ismert dallamra énekelték, de legalább a régi tábori újság megőrizte a nótát a kései utódoknak. A február végén megjelent számban Harmos László A 86-osok dalolnak címmel adott közre egy háromstrófás nótát és három töredéket. A közlést bevezető sorokból megtudhatjuk, hogy a muzsikus cigányok - az ezredeknek zenekaraik voltak - a pihenők idején zenéjükkel szórakoztatták a bakákat: „A bácskai, a szabadkai bakák dalait mutatom e helyen be. A vitéz 86-osok nótáit, e bús, szomorú, majd vidám nótákat, melyek hű kifejezői a bácskai baka lelkének, fantáziájának. A jókedv, a vidámság, a virtus a legnehezebb napokban, a megpróbáltatás szörnyű perceiben sem hagyja el s az árokban, csendes estéken csak felhangzik a nótaszó; ott a cigány, aki hátizsákjára kötve cepeli hegedűjét a marsok alatt s ha pihenő van, hamarosan húzza a frisset; aztán ott a tárogató, melynek hangjai mellett szomorú lesz a bunyevác regiment, a bácskai baka - és haza gondol...” íme, a 86-os bakák nótája: „Esik eső, fujdogál a hideg szél, / 86-os ezer muszkától sem fél, / Olyan rendet vág a muszkán, / Mint amilyen rendet vág a kaszája, / Szanitéc a marokszedő, alig győzi szedegetni utána. // Levelet hozott a tábori posta, / Minden legény a magáét olvassa. / Egy legénynek a rózsája / Azt írta a rózsaszín kártyára: / Úgy harcoljál édes rózsám, hogy a cárnak / Ne maradjon kozákja... // Nem esik már s nem fúj már a hideg szél, / Huszonegyes marskompanyi útra kél, / Úgy csépeljük majd a muszkát, / hogy hírmondó sem marad meg belőle, / Egész világ 86-os gyalogezred dicsőségét beszélje. ..”10 * 12 A márciusi utolsó számban Czebe László számolt be a fronton szolgáló rímfaragókról Huszonhármas bakaköltők cím alatt közölt írásában. Úgy tűnik, hogy a tábori élet szerves részét képezte a rímfaragás, mert a harci cselekményeket bemutató, 1941-ben publikált kötetbe is beválogatták a frontújságban megjelent cikket, igaz a közreadó neve nélkül:13 „A háború nehéz napjainak emléke valóságos inspiráció a fogékony parasztok nótás-verses lelkének. Százával nőttek a poéták — hívatlanok 10 Vö.: SOLYMOSSY Sándor [1941] 73-76.; KATONA Imre 1980. 103-104. " PATAJ Sándor, Dr. 1917. 26. 12 HARMOS László 1917. 92. 13 Lásd: DE SGARDELLI Caesar 1941.215-216. [A közreadó megjelölése nélkül.] 167
