Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Ö. Kovács József: Munka a "közösben". Kollektivizálás a bajai régióban (1948-1968)

átlagos életkor 52 év volt.20 21 A fiatalok jelentős része inkább elmenekült a „tszpszichózisból”. A ritualizált szövegek visszatérően arról is szólnak, hogy őszi betakarítások idején mekkora munkaerőhiány tapasztalható, vagy éppen miként kellene a fiatalokat megtartani a falvakban, a gépesítés fejlesztésével együtt. Ha ebből a nézőpontból tekintünk a sokak szocializációjának alapját képező tsz-világra, akkor például még inkább érthetőbbek az 1960-as és 1970-es évek iskolai diákmunka kampányai, még konkrétabban a nagyüzemi ingyenes gyerekmunka „szocialista” keretek közötti rendszeressége.

Az erőszak jellegzetesen ultima ratio, amikor már minden más eszköz csődöt mondott. Optimális teljesítmény tehát már csak ezért sem volt elvárható az erőszakos kollektivizálás után. Sokszor hiányzott az alkalmasság, a gyakorlat és a hajlandóság. A termelőeszközöket „elsajátította” az addigra már jól megismert és sokak által elutasított, és persze „hasznosított” pártállam, amely viszont sokszor nem volt képes rendelkezni a munkafolyamatok fölött, hiszen annak legfontosabb eleme, az emberek nagyobb része addigra már igen „felelőtlenné” vált, elveszítve tulajdonosi létét és reményét. Az agrárvilágban ez utóbbit valamelyest a háztáji nyújtotta, aminek jelentőségével az erőszakos kollektivizálást vezénylők és döntéshozók mindig is tisztában voltak.

A nyugati világban a szövetkezetek valójában az egyéni magántulajdon védelmére és a közös érdekérvényesítés céljából alakultak meg. A keleti, szovjet típusúak a szövetkezet nevet szintén használták, azonban ennek keretei között ténylegesen éppen a magántulajdont vették el. A kolhozok valójában egy oroszlán társasághoz hasonlíthatóak. Az eredeti mesében az oroszlán segítséget hív a kiszemelt állat elejtéséhez, végül azonban a közös vadászat után a többieket kihagyva maga falja fel a zsákmányt. Keserűen sajátos, hogy erre az összefüggésre a bajai járásbeli gazdák jó része is rájött 1968-ban. Arra a kérdésre, hogy milyen hatása volt a „kívülállók földjének megváltása”, a pártbizottságon a következő összegző szöveget fogalmazták meg: fö tsz-tagok többsége helyesli a kívülállók földjének megváltását. A kívül állók véleménye viszont megoszlik: vannak, akik megköszönik, levelet küldenek a Földhivatalnak és abban leírják, hogy már el is felejtették, hogy földjük volt, mivel más területen dolgoznak és most olyan pénzt kapnak, amire nem számítottak. Több idősebb volt tulajdonos is van, aki jónéven veszi a föld megváltását, mivel egy öszszegben több pénzt kap, mint egy-egy évben a földjáradék összege. Vannak viszont olyan személyek, akik tiltakoznak a tulajdonjog ’megvétel’ ellen.”2'

A földhöz, a tulajdonhoz és a munkához való káros változások mértékét akkor tudjuk igazán érzékelni, ha olyan vidékekre is tekintünk, ahol nem volt kollektivizálás.

20 MNL BKML, MSZMP Archívum, Bajai Járás, 2.f. 5.ő.e. „Szigorúan bizalmas” jelentés a mezőgazdaságról, 1964. január 2. 409.doboz.

21 MNL BKML, MSZMP Archívum, Bajai Járás, 2.f. 1968. 1 l.ő.e. Pártbizottsági jelentés a szövetkezeti és a földtörvény társadalompolitikai hatásairól, 1968. augusztus 3.411. doboz.

152