Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Ö. Kovács József: Munka a "közösben". Kollektivizálás a bajai régióban (1948-1968)
Az egyik illusztratív példánk Csátaljáról való. A politikai rendőrség 1948. évi megfigyelése szerint a „megalakult táblás művelésű csoporttal szemben a helyi lakosságnak mintegy 40-50%-a ellenszenvvel viseltetik. Ezen hangulatot, hogy kulákok-e, vagy klerikális reakció irányítja, nem állapítható meg. Ugyanis Csátalja községben a lakosság mintegy 70~80%-a telepes, illetve új földhöz juttatott, így kimondott nagy kulák a községben nincs.”'2 Az egyik telepes „a beszélgetés folyamán ingerült állapotba jött, majd a táblás csoport tagjait legocsmányabb módon szidta, miközben hangoztatta, hogy most itt 11 ember megkezdte, és ennek az lesz a következménye, hogy a többi gazdák akarva, nem akarva rá lesznek kényszerítve a tábláscsoportokban való tömörülésre. Továbbá kijelentette, hogy bármi is történik, ő inkább megszökik Csátaljáról, de akkor sem fog belemenni táblás-művelésbe. Kitörését folytatva fejtegette, hogy minek adták akkor a földet, ha most az állam ily módon visszaveszi tőlük. Ugyanis szerinte a táblás művelés megalakulásával a föld állami tulajdonba megy vissza. Majd végül csodálkozásának adott kifejezést, mondva azt, hogy lehetnek ilyen hülye emberek, akik belemennek ilyesmibe.”12 13 Egy garai vendég, a kommunista párt tagja, egy csátaljai vacsora alatt a besúgó jelentése szerint így fogalmazott: Nevezett ezen vita alkalmával határozottan ellene volt a táblás gazdálkodásnak, azt helytelennek találta és kijelentette, hogy ha mindjárt börtönbe kerül is, akkor sem megy bele a táblás gazdálkodásba. Hangoztatta továbbá, hogy a táblás művelés rosszabb, mint annak idején a nagyuradalmak voltak, illetve mint a nagyuradalmi rendszer.”14 A kortársi tapasztalattörténeteket az eddigieknél jobban be kellene emelnünk a jelenkortörténeti ábrázolásba. Az előbb idézettek egy sajátos, nyilván tömeges megéléstörténet illusztrálására is alkalmasak. Arra itt nincs lehetőségem, hogy az 1948-ban elindított kollektivizálási kampány 1959-1960-as befejezésének körülményeiről szóljak. Csupán azt említem meg, hogy a megmaradt parasztgazdaságok többségét a bajai járásban is a verbális, a lelki terror; az adminisztratív intézkedések; valamint a fizikai erőszak, a verések, kínzások vegyes eszköztárát alkalmazva számolták föl.15 A másik illusztratív példánk Madarasról való. A hivatalos dokumentumok szerint 1948 őszén két csoport alakult, az egyik csoport 22 taggal 70 kát. hold földön „gazdálkodott”. A jelentésírók sem leplezték az életszerű valóságképet: „A csoport tagjainak összetétele olyan rossz, hogy már az ősz folyamán a búzavetéshez és a műtrágya szórásához karhatalommal kellett a csoport tagjait kihajtani. A bizottság ezen csoport vezetőivel való tárgyalások után nem látta szükségesnek a csoport értekezlet összehívását, mert ilyen összetételű 12 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL), 0-9/558. sz. dosszié, 35-36. A Baja melletti Csátaljáról a németeket kitelepítették, akiknek a helyébe a Felvidékről elűzött, áttelepített magyarok, valamint bukovinai székelyek kerültek. Az utóbbiak jelentős részét 1941-től a Bácskában telepítették le. TÓTH Ágnes 1993. 13 ÁBTL, 0-9/558. dosszié, 35-36. 14 ÁBTL, 0-9/558. dosszié, 35-36. 15 Lásd: Ö KOVÁCS József 2012. 150
