Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Kustár Rozália: Társadalmi, közigazgatási és gazdaságtörténeti adatok Dunaegyházáról (1822-1835)
minthogy a ’ gyermekek nem voltak olly korúak, hogy azokat veréssel fenyitteni ’s vallatni lehetne" a kárt a tanács határozata alapján az érintett szülők harmadrészt viselik. Ezt követően öt vagyonosztási, eltartási egyezség kerül lejegyzésre, viszont a község életére kihatólag is jelentős bejegyzés az 1835. szeptember 6-án keltezett, sorrendben 67., miszerint „őr. Tót Pálné és Pék Mihályné a’ község tilalma ellen is a’pörnyét tűzessen udvarokban ki szórják, sött egy ízben a’pörnye lángot is vetvén - Végeztetett. Minthogy ez Tót Pálnén és Pék Mihálynén első Ízben történt, az illy veszedelmes tselekedeknek jövendőre nézve leendő elhárítása tekintetéből, most ugyan 10 v. ez. fkra, jövendőre pedig a’ kitől is a’ Mindenható bennünket mentsen meg 10 fkra és személyenként 12 kor hátsók elvételére bűntetteitek.” A következő, 68. ügyirat az 1835. november 8-án lezajlott bíróválasztást jegyzi, amikor Vátzi Mihályt választják meg bírónak, aki 1839-ig bizonyosan bíró maradt. Mivel időszaka egyelőre csak részlegesen van feldolgozva, ezért történetünket megválasztása dátumával berekesztjük. VÉGSZÓ A kronologikus ismertetőből láthatjuk, hogy korántsem volt kötött rendje a protokollumba kerülő ügyeknek, bizonyos bírák idején különböző ügyek kerültek rögzítésre, míg mások, pl. a családjogi viták rendezése feltételezhetően más formában történt. Az 1822-1835 közötti 68 sorszámozott (57 fennmaradt) ügyiratból 25 foglalkozik családjogi témával. Kanász, gulyás gondatlan őrzését két esetben, lovak községi nádasba eresztését egyszer említik. Mesterember (takács) munkáját egy esetben marasztalják el. A lopásokat csak 1832-től jegyezték a jegyzőkönyvbe, viszont akkor meghatározó mértékben. Mezei lopás több is előfordul, bár ezek között akad olyan is, amikor részben csak tévedésből vitték el más gabonakévéit, sajátjukat a földön hagyva, továbbá széna, kukorica és krumplilopás kerül elő, falun belül pedig liszt, tyúk és vaskarika elemelése. Bosszúból elkövetett cselekmény - nagy eperfa kivágása - egyszer, hitelügylet, adósságbehajtás két-két alkalommal került feljegyzésre, arra viszont más alkalommal is látunk példát, hogy az értékszámítás és forgalom nem pénzben, hanem pl. kolbászban, szalonnában, borjúban, borban, gabonában történt. A közigazgatás során szankcionálni kellett az illegális borkimérést, a pernyekiszórást, illetve megpróbáltak eleget tenni a földesúri tiltás érvényesítésének a dunántúli pusztákon való lakás tiltásával, aminek a szakirodalmi feldolgozások szerint nem volt foganatja.18 A falu vezetése által kiszabott leggyakoribb büntetés a pálca- és korbácsütés volt, de lehetőség volt ezek pénzbeli megváltására is, egy alkalommal pedig a kukoricát lopó asszonyt a templom elé állították ki. 18 HORVÁTH M. Ferenc - SZABÓ Attila (közreadja) 2000. 122. 133 1
