Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Kustár Rozália: Társadalmi, közigazgatási és gazdaságtörténeti adatok Dunaegyházáról (1822-1835)
Szabados János egészen 1834. november 6-ig bíró marad, miközben először 1832. november 1-jén jegyzik be a protokollumba a bíróválasztás tényét. Gróf Festetics László homoki uradalmának képviselői jelenlétében Szabados János bíró mellett perceptomak Sáfár Pált, bojároknak Mutsai Mihályt, Krizsan Mártonyt, Vano Pált, ör. Majer Mihályt, Szabados Pált, borbírónak Beijelve [?] Mihályt választják. Az esküdtek között Boldotzki János, Albertszki Pál, Skrenyó Pál, Krizsán Pál, Benkó Mihály, Benedikti Gábor, Vano György, Zavodi János, Sáfár Pál, Pék Jónás, Juhász Márkus nevét említik. A 38. ügyből megtudjuk, hogy Szabados Mihály esküdt 1831- ben negyed éven keresztül révbíró volt, mely tisztségében Szurma Mátyás váltotta, akit a mostani választáskor Pék János követett. Szabados János, a helység bírája 1834 januárjában egyúttal mint közgyám atya is szerepel, mint mutatja az 52. és 53. ügyirat. Szabados János bírói megbízatása közel három éve alatt összesen a választási jegyzőkönyvön túl 23 darab bejegyzés került a protokollumba. A bejegyzések sorában a 42—45. ügyek családi vagyon rendezésével foglalkoznak, szélesebb jelentősége az ,fizon esetben pedig, hogy ha én, feleségem és Dávid mostoha fiam, hirtelen halál által kitörültettetnénk az élők közzül” fordulatnak lehet, mely valószínűleg a településen pusztító korábbi járványok tapasztalatain alapul. Valóságos nyomozást folytatott le a tanács viszont 1833 áprilisában „a vendég oldaláról leverettet egy vas karika” ügyében, melyre a tulajdonos ráismert. A karikaként említett szekértartozék egy darab szalonna és kolbász ellenében került egy gazdához, viszont a karika továbbadóját vallatva azt hazugságon kapták, és „minthogy azt tudván, hogy a ’ talált jószágnak bizonyos tulajdonossá vagyon, s a ’ talált karikáról a ' Helység házánál jelentést tenni köteles lett válna s ezt nem tévén Két óráig tartó fogházra büntet tetett.” 1833. május 12-i községi rendelet megszegéséért bírságolták a béres elmondása alapján a gazdát: „Minthogy Vátzi Jánosnak s az egész Községnek tilalom s büntetés alatt meg volt hagyva, hogy senki lovait vagy akár minémü Marháját a ’ tillos ba ide értvén a ' kaszált ót, nádast ereszteni ne bátorkodjon, testi és kész pénzbeli büntetés alatt, ellenkezőt tselekedvén Vátzi János, minden lótól fizetendő 1 v. ez. forintokra és igy összesen 4. v. ez. forintokra büntet tetett." A Pest megyei mezővárosok és falvak céhjegyzékéből az tűnik ki, hogy Egyházán a takácsok céhe működött Solttal közösen. A céh alapítólevele magyar nyelvű volt és 1830-ból keltezett.17 1833-ban Csorba Mihály munkáját kritizálja egy aszszony azzal, hogy a vásznat hasznavehetetlenül ritkára szőtte, mire a tanács úgy dönt, hogy „mivel Csorba Mihály a ’ Műves Czéhbe nem légyen bé iktatva, mesterségének további folytatásától tiltattasson el.” Ugyanezen napon, 1833. június 30-án hatalmazzák fel Hlozsán Jánost, hogy ha a lovát egy éve használó Varga Mihály 15 napon belül ki nem fizeti, akkor annak két lovát szabadon lefoglalhatja az ügy rendezéséig. A gulyás az általa okozott kárért maga felel, amint azt mutatja, hogy az 57. ügyiratban Hegedűs Mihály községi gulyást kötelezik két gazda kukoricájában okozott kár megtérítésére. 17 EPERJESSY Géza 1965. 131
