Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Beszédes Valéria: A nagycsaládi szervezet nyomai Csikérián a XX. század végén
helyzet a szabadkai határban az első világháborút követő békediktátum után. Mint írásom elején már említettem Alsócsikériát elszakították a tanyacsoport másik sorától, a Vermes földekre érkező optánsok5 úgy-ahogy beilleszkedtek az új otthonukba, a Nagykertész sor árendásai az új ország alakulatban Szabadka másik határ részein próbáltak meg boldogulni, többek között Csikérián is. A két új falu Mišievo és Rata dobrovoljac (szoloniki önkéntesek) lakói is lassan boldogultak új otthonukban, a teljesen más környezetben. Az új államban viszont a szabadkai tanyavilágban a megváltozott birtok és piaci viszonyok miatt: a kis és középparasztok nehezen tudtak boldogulni, nagy volt a szegénység és a társadalmi feszültség. Gyerekkorukban élték át a második világégést. Néhány évre ismét visszaállították a régi rendet, a dobrovoljacokat kitelepítették, helyükre a bukovinai székelyek jöttek, a háború után ismét új impérium és rezsim váltás következett. Az utóbbit nem fogadták kitörő lelkesedéssel a szabadkai kis- és középparasztok. A csikériai tanyasor lakóit megterhelte az 1944-es leszámolás, a sváb lakosok kitelepítése, a beszolgáltatás. A kevésbé jómódúaktól is konfiskálták a földeket, a kuláklistára könnyen felkerülhetett bárki, ha rosszakarója volt. A tanyalakók felnőtt korára, úgy ahogy konszolidálódott a helyzet a szabadkai tanyavilágban is. A titói Jugoszláviában, az 1950-es években már rájöttek, hogy a mezőgazdaság talpon maradáshoz nélkülözhetetlenek a kis paraszti gazdaságok, hogy életképesek legyenek, magánkézben is maradhatott szántó, legelő, erdő, de annak nagyságát 17 hektárban maximálták. Ilyen előzmények után kötött házasságot 1957-ben Tumbas Lajčo Sipos„Birkás”Gizellával. A fiatal pár Alsócsikérián a Tumbas család szállásán kezdte meg házasságát, azon a szálláson, melyet a sor kialakulásakor épített a dédapa, a XIX. század második felében az első szállásalapítási hullámban. A feleség nem csikériai lány volt, a sebesiéi tanyavilágban nőtt fel, családja juhászattal foglalkozott. A családnak volt városi háza Szabadkán a Halasi út (Karadorde út) közelében Béla (Petar Saviéic) utcában. Az ötvenes-hetvenes évekbe naponta hordták a városi házhoz a birkatejet az egyik menyecske, aki a városban lakott, tarhót készített belőle, délután kilóra árulta a környékbeli iparosoknak, gyári munkásoknak, gazdálkodóknak. A Sipos lány, amikor örökségéből új otthont teremhetett magának, leginkább a juhtej feldolgozásához értett, férjével elsősorban juhászattal foglalkozott. A birkákat - mert Szabadkán többnyire merinói juhokat tartottak - a bajmoki közlegelőn legeltették. Az anyajuhokat naponta fejték, a tejből az asszony tarhót készített, azt hetente háromszor szerdán, pénteken és szombaton a szabadkai tejpiacon értékesítette. Birkatúrót, sajtot nem készített. Késő ősszel és télen ismét megkezdte a piacozást, ilyenkor kisült vajat és a vajalját6 értékesítette. A szabadkai tanyavilágban úgy tartják, a tejhaszon az asszony pénze, ezért jó a tehénnek a kukoricaszár is. A piacozásból kellett fenntartani a háztartást, a konyhát, ebből a pénzből öltöztették a lányokat, készítették a kelengyéjüket. Az 1970-es években, amikor felépítették új tanyai házukat és annak gazdasági hátterét, nem a szülők melletti és mögötti portában gondol5 Az első világháború után a Szerb Horvát Szlovén Királyságba települt magyarországi szerbek. 6 Karácsonykor a bableves berántásához készítik a kisült vajat. Hasonlóan, mint a zsírnak valót, a vajat megsütik, hogy a savó ne maradjon a vajban. A vajalját vajból, lisztből és sóból készítik. Többnyire advent idején árulják a szabadkai piacon. PAPP Árpád 2012. 31-37. 112
