Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Silling István: A műrokonság és a házassági rokonság néhány jellegzetessége Kapuszinán
Bérmálkozáskor a bérmakoma/bérmaszülő veszi a bérmálkozónak azt a ruhát, amelyben a templomba megy. Tetőtől talpig felöltözteti a bérmagyerekét, de ajándékozhat mást is ilyenkor: karórát, ékszert stb. Az általános iskola befejezése alkalmából tartott ún. ballagás is szinte kötelező alkalom a kereszt- vagy bérmagyerek virágcsokorral és pénzzel való megajándékozására. A NÁSZ ÉS A NÁSZASSZONY Házassági, azaz affiniális rokonként tartja számon a néprajztudomány a gyermekem párjának a szüleit. Tehát a gyermekem apósa és anyósa a nász és a nászasszony. Megszólításuk: nász, nászom, nászasszony, nászasszonyom. Ok is részt vesznek minden családi ünnepen, hiszen a fiatal házastársak egyikének a szülei. És például a második gyermek házasodása alkalmával is hivatalos a lakodalomba az első gyermek részéről való nász. Azonban a második gyermekem gyerekének keresztelőjére már nem hivatalos az első gyerekem részéről való nászom. Ha a házastársak nem azonos településről valók, akkor a templombúcsúra illik meghívni a nászokat a másik faluból. A nászok egyéb alkalmakkor is találkoznak, és jobbára a közös munkában segítik egymást. Régi szokás szerint disznóvágásra illik segítségül hívni a nászt, nászasszonyt, akik azután természetesen a disznótoron is részt vesznek, kóstolót is kapnak. Ha több násza van egy családnak, úgy illik, hogy mindegyiket meghívják. Korábban sok szőlő volt Kupuszina határában. A szüretet kisebb családi ünnepnek tartották, és arra is meghívták a nászokat, nászasszonyokat. A szüretelők ebédre az utolsó sonkát kezdték meg, amit arra a munkára tartogatott a gazdaaszszony, majd pedig vacsorára paprikást, azaz kiadós étket készítettek. Régen nagyon nagy nyári munka volt a cséplés. A learatott búzát a földről a határ egy meghatározott részére kellett hordani, több földről is összehordani, ahova a cséplőgép kijött, s ott történt meg a cséplés. Ez az összehordásnak nevezett munka hosszú vendégoldalakkal megtoldott lovas szekerekkel történt, amelyekre búzakévét is fel tudtak rakni. Egy család férfitagjai nem voltak elegendően arra, hogy mindezt egy nap alatt elvégezzék. Ezért hívták segítségül vagy a testvéreket, közeli rokonokat, de hív(hat)ták a nászokat is. Ebben csak a férfiak vettek részt. Ugyanez történt akkor is, ha a cséplőgép a lakóház mögötti hátsó udvarban csépelt. Ilyen munka után bőséges vacsorát illett adni az összehordóknak. Ha új házat épített a gazda, akkor a befejező munka a tetőfedés, a cserepezés volt. Ehhez is több emberre, sok munkáskézre volt szükség. Ilyen alkalomkor is segítségül hívták a nászokat. Az 1950-es évek közepén épültek Kupuszinán az utolsó vert falú házak a Kálvária környékén. A falveréshez is sok ember kellett, és így természetesen a gazdák komái, komaasszonyai is részt vettek ebben a nagy munkában. Már nem élő a halotti búcsúztató szokása a faluban, de korábban a kántor annak szövegébe belefoglalta az elhunyt búcsúzását a nem vér szerinti rokonoktól is a Komák, komaasszonyok, nászok, nászasszonyok s mind kik jelen vagytok... sorral. 105
